Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

1. füzet - Dóka Klára: A karlsruhei térképek vízrajzi tanulságai

A karlsruhei térképek vízrajzi tanulságai 69 Insul Schütt in Ungarn" című munkája (Band XIII. 19.), amely a Szigetközt és a Csallóközt ábrázolja (3. ábra). Tájolása északi, méretaránya 1:175 000. A térkép békés időszakban, 1667-ben készült, így a szerzőnek lehetősége volt a részletes kidolgozásra. Az összes községek, vízfolyások szerepelnek, pontosan jelöli a növénytakarót és a művelési ágakat is. A Duna három főágát a szigeteken erdők kísérik, kiterjedt mocsarak csak a Csallóközben vannak. Az egyik vizes terület Gutával (Kolarovo, CS.) szemben alakult ki, ahol a Vág és Duna egymással találkozó árvize a leggyakrabban szokott kitörni, a másik pedig Udvarnok (Dvorniky na Ostrove, CS.) és Dunaszerdahely (Dunajska Streda, CS.) környékén jött létre. Győr és Komárom között a Duna partjait a szántóföldek egészen megközelítik. De Jamaigne térképén a fejlett fok-gazdálkodás szép példáit is megtaláljuk. A legtöbb fokot

3 a vízfolyással ellenkező irányban ásták ki, így azok megszűrt vizet szállítanak az ártérbe, és az árhullám levonulása után a lefolyás is biztosított. A kisebb-nagyobb vízfolyások egymással kapcsolatban vannak, sok a szabad vízfelület, és a térkép felső részén jól látható, hogy összesen 3 fok látja el vízzel az egész csallóközi árteret. A vízfolyások mentén nem alakult ki mocsárvilág, a rendkívül sűrű településhálózattal rendelkező vidéken a lakosok a magasabb részeken földműveléssel, másutt rét- és legelőgazdálkodással foglalkoztak. A Szigetközben Ásványráró környékén alakult kisebb mocsár. A természetes és mesterséges csatornák a Nagy-Dunát és a Mosoni-Dunát több ponton összekötik, és mindkét Duna-ágban számtalan sziget található. A kiágazások a vízfolyással egyező irányban haladnak, áradáskor azokba nagy erővel ömlik a víz, amelynek lefolyását ellenkező irányú csatorna biztosítja. A kivájt medrek többé-kevésbé állandósultak, azok partjain ártéri erdők alakultak ki, sokszor maguk is kisebb fokokat tápláltak. A térképen látható, hogy e folyóágakon hidakat építettek, és azok bizonyára fontosak voltak a víziközlekedésben is. A természeti adottságok, a sok erdő miatt földmüvelés csak a Szigetköz keleti részén fejlődhetett. A két szigeten kívül a szerző a környéket csak sematikusan ábrázolta. Délen a Rábaköz mocsárvilágának egy része, délkeleten pedig a pannonhalmi dombvidék látszik. Pontos viszont a folyók sok ágra szakadt torkolatainak rajza a Lajta és a Rába-Rábca esetében. Fent leírt területről 1683 nyarán Johann Philipp Hanstein hadmérnök készített 3 Nem értünk egyet a fok szónak itt és a későbbiekben is - csatorna, vízfolyás értelemben való használatával. Bár Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980) :Siófok' cikkében a következőket találjuk: „A Siófok hn. két összetételi tagja a Balatonból itt kiömlő vízfolyásnak régebbi és újabb nevével azonos. A Fok folyónév... a '(magas vízállású) folyóág vagy tó vizét elvezető ér, csatorna' jelentésű fok-ból keletkezett." Az ugyancsak az Akadémiai Kiadó által megjelentetett, „A magyar nyelv értelmező szótára" 1979-es kiadásában a fok címszónál - általában ismert értelmezései mellett - nem szerepel a ~ vízfolyásként való értelmezése. Ennek igazi értelmét Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótárában (Budapest, 1867) találjuk, ahol i ~ „6) valaminek határa, kezdete v. vége; Siófok azon hely, hol a Sió patak kezdődik, hol a Balaton bele ömlik." Ezt igazolja, hogy a - feltehetően igen régi - fok szavunk csak helységnevekben maradt fenn és nincs egyetlen э1уап vízfolyásunk, amely nevében megtalálhatnánk. Végül idézzük az értelmező szótár egyik címszavát: ,Sió 1. (elav. irod) Zúgva áramló hegyi patak. 2. (ritk) Mocsár, tó, vízfolyás fölös vizét apasztó, levezető természetes csatorna." A szerkesztő