Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

546 Bosznay Miklós gét vagy minőségét, medrének vagy partjának állapotát a vizek kártételeinek elhárítása, illetőleg a víz hasznosítása céljából befolyásolja." A vízhasználat - mint tevékenység - és a vízilétesítmény - mint mű - különválasztása a nyilvántartás tartalma szempontjából felveti azt a kérdést, hogy elegendő-e csupán a vízhasználatra jellemző adatok (hely, mennyiségi és minőségi jellemzők) nyilvántartása, vagy ki kell-e terjeszkedni a mű jellemző adataira (méret, tipus, kapacitás, stb.) is. A választ a 15/1971. (V.É.16.) OVH utasítás adja meg, mely közvetlen - bár időben nem azonnali - folytatása a vízügyi törvény egyik rendelkezésének, a 44. §.-nak, mely kimondja, hogy „A vízügyi igazgatóság a vízimunkákról, a vízilétesítményekről és a vízhasználatokról vízikönyvet, a vízkészletről pedig nyilvántartást vezet." A 15/1971. (V.É.16.) OVH sz. utasítás a vízgazdálkodási nyilvántartást két fő részre, az alapnyilvántartásra és a vízikönyvre bontja, és rendelkezik, hogy a nyilvántartásnak mind a vízhasználatra mint tevékenységre, mind pedig annak létesítményi jellemzőire ki kell terjednie. Az alapnyilvántartás három fő része közül az egyik „a vízimunkák, a vízilétesítmények és a vízhasználatok nyilvántartása", tehát a tevékenységi és a létesítményi oldalaké egyaránt. A vízikönyvi bejegyzés tárgyai között ismét felsorolja nemcsak a külső (leíró jellegű) adatokat, de a lényegi (számszerű használatra utaló) adatokat is. A 15/1971. OVH utasításhoz ideiglenes hatállyal belső szabályzat (OVH 1972) jelent meg. A szabályzat részletes útmutatót is tartalmazott a kísérletinek szánt új nyilvántartási formákhoz, amelyet 1973-ban egy új kiadvány módosított és kiegészített. Talán az alapszöveg és a 13 útmutató túlzott részletezettsége és nagy terjedelme eredményezte, hogy ezt a rendszert a gyakorlatban a VÍZIG-ek nem valósították meg. A mai helyzetről, a vízrajzi feladatokról szóló utasítás (OVH 1985) megjelenése után, a következőket lehet megállapítani: - A 12/1985. sz. utasítás sehol nem említi az 1971. évit, arra nem hivatkozik, de nem is módosítja, annak ellenére, hogy a vízhasználatok nyilvántartásával kapcsolatos feladatokat a vízrajzi tevékenységhez sorolja. A két utasítás nyilvántartásra vonatkozó rendelkezései közötti kapcsolat így nem egészen egyértelmű; - A vízrajzi feladatokról szóló utasítás nem ad ugyan meghatározást a „vízhasználat" fogalmáról, de közvetve a 6. §. (2) a pontjából az olvasható ki, hogy a vízbeszerzéseket, vízkivételeket, vízvisszavezetéseket és szennyvíz-bebocsátásokat érti alatta, létesítményi jellemzőik nélkül; - Bárhogyan értsük is a vízhasználat fogalmát, a rájuk vonatkozó adatgyűjtés letéteményesei területileg a vízügyi igazgatóságok, mert akár a vízügyi törvény, akár az 1971. évi utasítás szerint a vízikönyvben és külön nyilvántartásban is náluk meg kell lenni a vízhasználatok adatainak, az érdemieknek (a használat lényegéről) ugyanúgy, mint a leíróknak (a létesítményről). így a nyilvántartási tevékenység olyan kiterjesztéséhez, amilyent a 12/1985. sz. utasítás tartalmaz, megvannak az alapok. Végül meg kell említeni a már hosszú évek óta folyamatban levő ún. igazgatásstatisztikai adatgyűjtést, melynek számos témája között jó néhány vízhasználatokra is vonatkozik. Az adatgyűjtés OVH rendelkezés alapján folyik, KSH engedéllyel (I. táblázat ). Lebonyolítójuk és részben feldolgozójuk - az adatszolgáltatók adatközlései és részleges feldolgozás alapján - a Vízgazdálkodási Intézet. Az igazgatás-statisztikai adatgyűjtés felhasználási lehetőségeiről a vízkészlet-gazdái-