Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

4. füzet - Petrasovits Imre-Szalai György: A mezőgazdasági vízgazdálkodás hosszútávú fejlesztését megalapozó előrejelzés

460 Petrasovits I. és Szalai Gy. A domb- és hegyvidéki vízrendezés területén az értékelést először a növénycsoportok figyelmen kívül hagyásával csak az ökotípusok alapján végeztük el. A dombvidéki vízrendezési feladatok nagysága ökotípusonként és lejtőkategóriák szerinti bontásban az I. táblázatban található. A vizsgálataink alapján adódott kereken 3200 km

2 völgyfenéki (0-5% lejtésű) terület nagyobb, mint a szakmai köztudatban számontartott mintegy 2000 km

2 ilyen jellegű terület. Ez abból adódik, hogy a 3200 km

2-ben benne szerepelnek azok a völgyfenék területek is, amelyet egyrészről pl. az infrastruktúra ill. részben települések foglalnak el, másrészt amelyeket méreteik, alakúk (szűk völgyek) miatt a hasonló szempontú felmérések nem tartalmaznak. A dombvidéki területek másik kategóriáját (5-12% lejtő) főként a szántó művelési ág jellemzi. E kategóriába tartozó területnek, kereken 34 000 km

2, mintegy kétharmad része olyan, ahol a talajvédő gazdálkodás és a vízrendezés együttesen oldandó meg. A harmadik kategóriába tartozó kereken 16 000 km" terület túlnyomó részén a talajvédő gyepesítés és fásítás a megoldás, de itt helyezkednek el jelentős mértékben a hagyományos, illetve teraszos művelésű szőlők is. E területeken már nem kell szántó művelési ágban, illetve a szántón alkalmazható eróziógátló megoldásokban gondolkodni. A területet javarészt jelenleg is erdő borítja. Az erdőterület nagysága kereken 12 400 km

2. A területi adatok elemzését a növénycsoportok figyelembevételével is elvégeztük. Síkvidéken ökotípus - növénycsoport összefüggésben vizsgálva a vízrendezési feladatokat, ill. a vízrendezés igényét területileg előrevetítve a következő eredményeket kaptuk: - A gyepek termesztését az országban sehol sem korlátozza káros víztöbblet, ami egyébként hasonló vizsgálatok nélkül is nyilvánvaló. - Az őszibúza termesztésénél már komoly korlátozóként lép fel a víztöbblet. A kapott összterület kereken 10 000 km

2. A termesztésből kizárt terület ez esetben 648 km

2. - Kukorica vonatkozásában ez a terület kereken 1300 km

2. Referencianövények oldaláról vizsgálva: a síkvidéken vízrendezés szempontjából az őszibúza a mértékadó a területi fejlesztés tekintetében, a tenyészidei túlzott vízbőség alapulvételével. Tekintettel azonban a gyakorlati körülményekre, a vetésforgóban való termesztés általános feltételeire, valamint arra, hogy a vízrendezés fejlesztését nem lehet alapvetően egy őszi vetésű gabonanövény termesztési kritériumaira alapozni, figyelemmel a referencianövény-ökotípus együttes vizsgálatából kapott adatokra is, a fejlesztési elképzeléseket célszerű a megelőző többoldalú értékelés adatai alapján pontosítani. A dombvidéki kategóriák közül az 5-12%-os lejtésű területeken is az őszibúza 22 720 km

2-es területi vízrendezési igénye a mértékadó. Az utána következő kukorica 8176 km

2, a lucerna 3042 km

2, a cukorrépa és a gyümölcs területei egyformán csak 877 km

2- jelentenek. Figyelemre méltó, hogy a kapott adat jól összhangban van a megelőző vizsgálat eredményeivel, nagyságrendi egyezést mutat. Az adat realitását az is igazolja, hogy a dombvidéki szántókon a jó talajvédő hatású őszi gabonának kiemelt jelentősége van. A dombvidéknek ebben a domborzati, ill. területi kategóriájában, bármilyen növényt termesztünk is, szüksége van a meliorációra, ezen belül meg kell oldani a vizek rendezett levezetését, ill. a talajvédő gazdálkodásra való okszerű áttérést.