Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

4. füzet - Pados Imre: A VI. ötéves terv vízgazdálkodás-fejlesztési feladatainak megvalósítása az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság területén

A VI. ötéves terv vízgazdálkodás-fejlesztési feladatainak megvalósítása... 443 időszak száraz jellegűvé, majd aszályossá vált. Azon belül azonban ismételten jelentkeztek az árvizes időszakok, illetve tartósabb belvizes periódusok. Az elmúlt, 1984/85. évi rendkívül hideg tél például különleges próba elé állította Igazgatóságunkat is. Az évszázad legnagyobb jégmennyisége halmozódott fel a FelsőTiszán, ami az elmúlt 10 év talán legnagyobb hóban tárolt vízmennyiségével párosult (Kovács-Hrehuss 1986). A helyzetelemzés végeredményeként egy katasztrofális árvíz kialakulásának reális lehetőségét prognosztizáltuk abban az esetben, ha nem tudjuk a két torlaszba beékelődött jeget a tavaszi olvadásig megbontani és leúsztatni. Munkánkat az OVH felső vezetésével egyeztetett terv alapján, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatósággal összehangolt formában (Illés 1986) a torlaszok eltávolítására, illetve a parti szakaszok megerősítésére összpontosítva végeztük. A mintegy 50 napi erőfeszítésünket siker koronázta. Az 1983-84. évi aszály kismértékű enyhülésével újra jelentkeztek a Tarna-árvizek, majd a Hernádon, a 10 éves nyugalmi időszak után a legszokatlanabb időben, 1985. augusztusa végén futott le, jelentős mezőgazdasági és vízügyi károkozás mellett egy magas árhullám. Az 1985. évi kora tavaszi olvadás, majd a május végi, júniusi csapadékos időszak helyi vízkár elleni védekezést tett szükségessé a Bódva alsó szakaszán, a Szuha, a Rakaca mentén, majd a Gyöngyös-patakon. A tartós aszály ellenére a tavaszi időszakokban, majd 1985-ben a nyárelőben is fokozott belvízveszély jelentkezett, bizonyítva a talajszerkezetben végbement degeneráció kedvezőtlen hatását szintúgy, mint a területen gazdálkodóknak a vízkárokkal szembeni fokozott érzékenységét. Az elmúlt időszakban a főcsatorna hálózat tartósan alacsony vízszintbiztosításával igyekeztünk a termelői igényeknek minden időpontban megfelelni. A vízminőségi viszonyokra, részben az aszályos időszak, részben a vízhasználók fegyelmezetlenségének okozataképpen a fokozott érzékenység volt a jellemző. A mezőgazdasági aszálykár elhárításában nem lehetett érdemleges eredményt elérni. A vízellátási szakterületeken mind Borsod, mind Heves megyében többször és hoszszabb tartósságú vízkorlátozást kellett bevezteni. Mindkét megyeszékhelyen kritikus ellátási helyzet alakult ki, ami egyrészt a nem kellő takarékossággal, a szolgáltatási veszteségek indokolatlanul magas hányadával, másrészt a víztermelő kapacitás lassabb ütemű fejlesztésével volt kapcsolatban. Az ipari vízellátásban és vízgazdálkodásban rejlő tartalékok jelentőségét bizonyítja az a tény, hogy a csökkent vízszolgáltatások sehol sem vonták maguk után a termelés korlátozását. Viszatérve a VI. ötéves vízgazdálkodási tervre megállapítható, hogy azon belül az évi teljesítések - a Bodrogközi térségi melioráció 1983. évi, illetve a csatornázás és szennyvíztisztítás 1981-84. évi teljesítésének kivételével - meghaladták az előirányzatokat. A terv szakágazatonkénti teljesítése az alábbiak szerint alakult: Lakossági vízellátás-csatornázás. A terv a lakossági ellátást 68%-ról 82%-ra irányozta fejleszteni, amit 81,5%-ra teljesítettünk. A 3,2 milliárd Ft-os pénzügyi előirányzat teljesítése, azon belül a tanácsi és társulati előirányzatok 15-20%-os túlteljesítése realizálódott. A lakossági vízellátásban egyre inkább meghatározó a regionális vízművek fejlesztése. Annak részeként állami célcsoportos beruházásban épül a sajólád-bőcsi regionális víztermelő és vízelőkészítő telep, amire a tervidőszakban 400 millió Ft-ot használtak fel.