Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

426 Könyvismertetés a leginkább sérülékenyek; a hatások itt rövid időtartamon belül megmutatkoznak, esetleg még a szennyezett felszíni vízfolyások felől is. - A kilépő szakasz: A főként felfelé mutató áramlási komponenssel jellemezhető területek a legkevésbé sérülékenyek az adott helyen levő szennyezőforrások szempontjából; hosszú idő alatt azonban károsodhatnak az áramlás iránya felől úgy, hogy még a velük érintkező felszíni vízfolyásokat is szennyezhetik. - A közbenső szakaszok köztes módon jellemezhetők. 3. A víztartó kőzet anyagától függő szempontok A durvától a finom szemcseátmérő felé haladva növekszik az ioncserélő- és az adszorpciós kapacitás; ennek következtében csökken a sérülékenység. Folyamatos, vagy hosszan tartó szennyezőanyag-terhelés esetén azonban az ioncserélő- és adszorpciós kapacitás kimerül és a szennyezőanyag áttörése következik be. Innen kezdődően már kizárólag a víz áramlástani viselkedése szabályozza a szennyezőanyag-terjedést. A sérülékenységet meghatározó tényezőket az I. táblázat szerinti mátrixban lehet együttesen figyelembe venni. A jellemzésre szolgáló számok csak összehasonlításra valók. A „0" jelzés a nagyon kis sérülékenységet jelzi, az 5-jel nagyon nagyot. A javaslatban foglaltak főként regionális jellemzésre alkalmasak. Ha vízkivételekkel megterhelt rendszert kell jellemezni, a javaslatot úgy lehet alkalmazni, ahogyan a vízkivételek megváltoztatják a le- és feláramlási területeket és a sebességeloszlást. Mivel a javaslatban foglaltak csak összehasonlító értékekre vezetnek, ezért pl. térképi ábrázolásban az eredmények inkább demonstratív, mint tervezési céllal használhatók. Engelen bemutatásmódja meglehetősen általános és nem ad támpontot a konkretizálásra. Inkább a probléma megközelítésére alkalmas, mint megoldására. Tájékoztat azonban arról, hogy a megközelítésnek milyen módja van kialakulóban Hollandiában, amelynek hazai bevezetése is hasznos lehet. Almássy Endre SOMLYÓDY LÁSZLÓ ÉS GERRIT VAN STRATEN: SEKÉLY TAVAK EUTROFIZÁCIÓJÁNAK MODELLEZÉSE ÉS SZABÁLYOZÁSA. ALKALMAZÁS A BALATONRA L. Somlyódy and G. van Straten (Editors): Modeling and managing shallow lake eutrophication with application to Lake Balaton. SpringerVerlag. Berlin. 1986. (386 oldal és 156 ábra) A tavak eutrofizációjának veszélye az emberi tevékenység következtében feldúsuló tápanyagok eredményeként az 1970-es években megnőtt és számos tavon a maga kényelmetlen valóságában megjelent. A Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelméleti Intézet (IIASA-Laxenburg, Ausztria) készletekkel és környezettel foglalkozó egysége értekezletet hívott össze a tárgykörben, amelyen megnyilvánuló érdeklődés és lelkesedés hatására projektet indítottak. A HASA Magyar Nemzeti Bizottsága a vizsgálathoz „élethű laboratóriumként" a Balatont ajánlotta, amelyet a sekély vizű tavak mintájaként elfogadtak. A szerkesztők 2-2 évig a projekt vezetőjeként tevékenykedtek és a könyv a rendszerelméletet kiválóan jelképező anyaga jórészt ez alatt a gyümölcsöt hozó periódus alatt született, bár a szerkesztés során láthatólag még újabb eredményekkel egészítették ki. A könyv tartalmát tekintve valóban jó példája a rendszerszemlélet alkalmazásának: három része átfogja a rendkívül bonyolult multi- és interdiszciplináris tudományterületet. Az első részben a probléma felvetését, a megoldás lehetőségeit, az eutrofizáció modellezését és a döntéshozásra való hatást elemzik. A második rész a folyamatokat és alrendszereket írja le: így a tápanyagterhelést, az üledék és a víz kölcsönhatását, a fitoplankton-, valamint a foszfor- és nitrogéntartalom változását, a szél keltette mozgásokat, az összekapcsolt hidrofizikai és ökológiai modellt. A harmadik részben