Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A mozgócsónakos vízhozammérési módszer és alkalmazásának lehetőségei 409 Mivel a számítógép nem rendelkezik gyárilag kialakított periféria csatlakoztatási lehetőséggel, első lépésként a gépet alakítottuk át. A gép rendszertechnikailag olyan felépítésű, hogy a processzor adatbusza nem hozzáférhető, így az adatbevitelre egyedüli lehetőség a kézi adatbevitel szimulálása, azaz a billentyűzet keresztpontjainak elektronikus kapcsoló elemekkel történő zárása. A megoldás hátránya, hogy viszonylag lassú, másodpercenként 7-10 karakteres adatbevitelt tesz lehetővé. Az adatgyűjtő berendezés rendszertechnikai kialakításánál ez döntő tényező volt, a folyamatos adatgyűjtés miatt ugyanis gondoskodni kellett a mért adatok közbenső tárolásáról a beolvasás befejezéséig, illetve eközben folytatni kellett az adatgyűjtést is. Ennek megfelelően a berendezés két párhuzamosan működő számlálóegységet tartalmaz. Míg az egyikből az adatoknak a számítógépbe való beírása történik a másik végzi az adatgyűjtést. Szakaszhatárra érve, külső utasításra a két funkció felcserélődik. A vízhozamméréshez szükséges adatok közül a jelenlegi kialakításban a vízsebesség és az idő mérését oldottuk meg. A mérési feladat ennek megfelelően a fordulatonként jelzést adó sebességmérő által szolgáltatott impulzusok számlálása, illetve az idő mérése. Az időmérést kvarc vezérlésű időalap generátor végzi. A mérőcsónak parttól való távolságának meghatározását ebben a kiépítésben a mérőrendszertől függetlenül kellett megoldani, az adatgyűjtőt úgy alakítottuk ki, hogy egy nyomógombról bármikor - pl. a 25 m-es szakaszhatároknál - leállítható a mérés, és megkezdődik az adatok beolvasása a számítógépbe, illetve ezzel egyidejűleg az adatgyűjtő automatikusan átkapcsolja a sebesség- és az időmérést a csatorna másik párhuzamos számlálójára. Az adatok bevitele sorosan történik a legnagyobb helyértéktől haladva a legkisebb felé. Mind a sebesség, mind az időmérő csatornája 5 dekádos számlálókat tartalmaz, ami 99 999 impulzus, ill. időegység számlálását teszi lehetővé. Egy-egy mérési adat 5 dekádjának beolvasása után az adatgyűjtő automatikusan „Enter" parancsot küld a számítógép felé, kijelölve ezzel a számítógép egy újabb regiszterét a soron következő adat fogadására. A továbbfejlesztésre gondolva az adatgyűjtőt 4 csatornásra terveztük, csatornánként 2-2 db 5 dekádos számlálóval. A 2-2 számláló közül felváltva hol az egyik, hol pedig a másik kap méréskijelölést, a fennmaradó pedig mindig az előző mérési ciklus adatainak tárolójául szolgál. Az adatok beolvasása után a számítógép X, Y, Z és T munkaregisztereiben tárolódnak. A négy mérési adat (2 tényleges és 2 tartalék a későbbi bővítéshez, például távolság és mélység) bevitelét követően az adatgyűjtő a számítógép „A" jelű nyomógombjának megnyomását szimulálva elindítja az „A" címkéhez hozzárendelt feldolgozó program futását. Az adatbevitel és feldolgozás végrehajtása alatt a sebességmérő impulzusainak, ill. az időjeleknek a számlálását a párhuzamos számlálók végzik, biztosítva ezzel a folyamatos adatgyűjtést. A mérési eredmények feldolgozását végző számítóprogram a billentyűzetről beadott távolságadatokat, valamint az automatikusan beírt idő- és fordulatadatokat használja. Számítás közben ellenőrzi az adatok valószerűségét, például a v

c

s<v

c feltétel teljesülését. Hiba esetén a tévesen beadott távolságadatot törli és folytatja az idő- és fordulatimpulzusok összegezését, így a hibásnak minősített szakasz a következővel egyesítve kerül újra kiértékelésre. A módszer és az adatgyűjtő berendezés elsősorban a távolság- és mélységadatok automatikus mérésével és gyűjtésével lenne továbbfejleszthető. Erre a célra az adatgyűjtőben a két tartalékcsatorna rendelkezésre áll. Csupán a megfelelő műszer beszerzése és illesztése a feltétel. Ilyen módon a kiértékelő program vezérelhetné a teljesen automatizált