Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

3. füzet - Hamvas Ferenc: Üledékes talajon épülő, földanyagú völgyzárógátak ellenőrzése

Üledékes talajún épülő, földanyagú völgyzárógátak ellenőrzésé 369 2. ábra. Völgyzárógát keresztszelvénye Рис. 2. Поперечное сечение плотины Fig. 2. Cross-section of the dam Fig. 2. Le profil en travers du barrage Az 1. ábrán látható gát helyszínrajza feltünteti a szivárgáshidraulikai mérések helyét. A 2. ábrán a völgyzárógát keresztszelvényét szemléltetjük. Látható, hogy a gát alatti talajréteg igen változatos összetételű, nemcsak kereszt-, hanem hosszirányban, sőt a völgyoldalakban is teljesen szeszélyes vastagságú rétegek formájában települt. Ez igen megnehezítette a tervezést, s mint később kiderült az altalajt nem is sikerült teljesen megbízható módon feltárni. A gáttestbe, valamint a mentett oldali részre piezométer kutakat építettek ( 1. ábra). A V

1-V

6jelü piezométer kutak a gát alatti talajrétegbe nyúlnak, az ott kialakult hidrodinamikai nyomást mérik. Észlelésüket a tározó feltöltése előtt megkezdték, így megfelelő összehasonlítási alap volt ahhoz, hogy a tározóval való közlekedés mértékét el lehessen dönteni. A 3. ábrán a tározófeltöltés és a Vj-Vg jelű piezométer kutak vízszintváltozásainak idősorait tüntettük fel. Jól látható, hogy a tározási szint növekedésével határozottan és elég számottevően megnőtt a piezométer kutak vízszintje, sőt a mentett oldali részen a nyomás szintje a terep fölé ért. A részletesebb hidrogeológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a gát alatti talaj rétegsora к közé települt olyan, vizet jól vezető rétegek található, melyek helyenként a tározótérbe nyúlnak, ugyanakkor a lejtőtörmelék a jobb völgyoldalon helyenként a számítottnál jobb vízvezetőképességü. Ennek következtében a tározási szint növekedésének hatására intenzív szivárgás indulhatott meg. A helyzetet súlyosbította az a körülmény, hogy a völgyoldalakat borító lejtőtörmeléken át hóolvadáskor, illetve nagyobb esőzéskor rétegszivárgás indult meg a gát alá és a mentett oldalra. Ez a magyarázata annak, hogy a 3. ábrán látható kútvízszint-változásoknál időnként szeszélyesen változó vízszintek figyelhetők meg. A vázolt körülmények miatt a már említett csillapító medencére nem számított felhajtóerő hárult, a mentett oldali részen pedig elvizenyősödés lépett fel. Az árapasztó műtárgy surrantójánál a víz sok helyen a felszínre lépett, akadályozta a fenntartás munkáját. A kedvezőtlen állapot felszámolására a csillapítómedence környezetében szivárgókat építettek, s gondoskodtak a felszín közeli vizek összegyűjtéséről és elvezetéséről (Hamvas 1965). A tározási szint növekedésével az átszivárgó vízhozam értéke gyorsan nőtt (4. ábra). A vízhozamváltozások idősorát vizsgálva szembetűnő, hogy az üzemi műtárgy jobb és bal oldalán a nagyjából egyenlő hosszúságú gátszakaszon át-, illetve alatt átszivárgó vízhozam jelentősen különbözik egymástól. A jobb oldali gátszakasz szivárgó vízhozama mintegy háromszorosa a bal oldaliénak. Ebből is világosan kiderül, hogy a jobb oldali gátrész altalajának, valamint a völgyoldalak talajának lényegesen nagyobb az áteresztőképessége, mint a bal oldali szakaszénak. A vízhozam változását nemcsak a felvízszint ingadozása, hanem az elvezető csatorna vízszintje is befolyásolja (4. ábra).