Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

3. füzet - Völgyesi István: A talajvízszint szabályozása szivárgócsatornával

340 Völgyesi István ; ".•'•:•• ••."•• [ук.шт 6. ábra. Jellemző mennyiségek a szivárgócsatorna vízhozamának meghatározásához Рис. 6. Характерные величины для определения расхода фильтрационных канав Fig. 6. Characteristic values to determine the discharge of the seepage-canal Bild 6. Kennzahlen zur Ermittlung des Abflusses des Sickerkanals Ha a csatorna vízszintjét ennek a 2-es szintnek megfelelő magasságban tartanánk (ehhez a csatorna partjait két fallal fel kellene magasítani), akkor az nem tudna a környezetből vizet befogadni. Ha a vizszintet lejjebb süllyesztjük, akkor más-más jelenségek játszódnak le a vízfelőli és a mentett oldalon. A duzzasztott tér felé az így kialakuló depresszió merekedebb oldala fejlődik ki. Egy bizonyos S leszívást elérve (majd tartva) a depresszió még tovább szélesedik, miközben a nyomásvonal meredeksége egyre inkább csökken (és mindig a 2-vel jelölt eredeti nyomásvonal alatt marad). Ugyanakkor a csatornába jutó vízmennyiség az egyre laposabb potenciáleséseknek megfelelően szintén csökken (q

v

í> q

v

2> q

V3)- Ez a folyamat akkor fejeződik be, amikor a depressziós görbének a felvízszinthez (1-е

s szint) csatlakozó részén éppen a küszöbesés alakul ki. Ezután a vízmozgás permanens jellegűvé válik, és a csatornába a vízoldalról érkező hozamot (q

v

3) a tp = AH potenciálkülönbség és az távolság függvényében a (11) összefüggésből számíthatjuk. A gyakorlatban a számítás próbálgatással történik, olyan x távolságot kell találni, hogy az x-nél és x + Ax-nél számítható potenciálokból éppen a küszöbgradiens adódjék. A mentett oldal felé a csatornaszintnek a 2-es szinthez képest elfoglalt helyzete lesz a mértékadó, ezért itt a <p=S' potenciálkülönbség lesz a kiinduló adatunk. Most a következő megfontolásokat tehetjük (6. ábra): Ha a nyelőt nem a tényleges helyén, hanem a nyugalmi talajvízszint alatt S' mélységben képzeljük, akkor a vízoldalhoz hasonlóan most is meghatározható egy q

h hozam, mellyel az x=R távolságban és <p=S' magasságban éppen í

0 esés alakul ki. Ezt a hozamot és távolhatást közelítően elfogadhatjuk a tényleges helyén lévő, a 2-es vízszint alatt S' mélységben elhelyezkedő nyelő jellemzésére is, hiszen a valóságban a 2-es nyomásgörbe nem az ábrán jelölt meredekségü, hanem - főleg a mentett oldalon - lapos, hosszan elnyúló, kis esésű. Következésképpen a q

h a csatornába a háttér felől bejutó hozammal azonosnak vehető, az R távolság pedig a csatorna távolhatása lesz a háttér felé. Meg kell még jegyezni, hogy a q

v és q

h egyaránt a nyelőbe, tehát a szivárgócsatornába csak az egyik oldalról érkező vízhozamot jelentik, tehát a ( 13)-as képletből adódó q felét kell figyelembe vennünk ezek számításánál. Ide tartozik az is, hogy a (13)-as összefüggés végtelen félsík feltételezésével került levezetésre, a valóságban viszont a vízvezető réteg lefelé nem végtelen, hanem a fekünél lehatárolt. Hogy ezt figyelembe vehessük, egy második, a fekü síkjára tükrözött (az eredetivel azonos) nyelő hatását is be kell vonnunk a számításba. Ez az eljárás a szivárgáshidraulikában általánosan használatos. A csatorna vízhozamának és távolhatásának birtokában most már lehetőségünk van az eredő nyomásgörbe megszerkesztésére, ugyanis az x= R távolságban tp = S'