Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

3. füzet - Hegedüs Lajos: A Közép-Tisza vidék árvízvédelme

308 Hegedűs Lajos kiépítési szint értékét a zagyvai igen alacsony kiépítettség kedvezőtlenül befolyásolja. Az átlagérték 17% és 100% között változik és ez a szóródás adja a jobb part 17%-os és a bal part 25%-os kiépítettségét. 1961-80 között a gátőrházak és a véderők felújítási tervében mutatkozik lemaradás. A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság kezelésébe tartozó árvízvédelmi fővédvonalak kiépítettségét az 1980. december 31-i állapot szerint a II. táblázatban adjuk meg. Az 1961-80 közötti időszakban a hosszantartó és szinte évenként ismétlődő árvízvédekezés eredményeként a fejlesztési célkitűzések maradék nélkül megvalósultak. A fenntartási és felújítási lehetőségek - különösen az időszak első felében - összhangban voltak az igényekkel. A meg-megújuló árvizek hatására szinte évente kiegészítésre kerültek a fejlesztési tervek és felújítási, fenntartási elképzelések. 1961-80 között az árvízvédelmi helyzetet tovább javították az évente ismétlődő árvízvédekezés utáni helyreállítási lehetőségek. A fejlesztések, felújítások, fenntartások, a védekezések és az azt követő helyreállítások együttesen kedvezően befolyásolták a védképesség alakulását. Tulajdonképpen 20 év alatt védvonalaink több mint 40%-át erősítettük, illetve építettük ki az akkori mértékadó szintre. Ezzel a széles körű fejlesztési munkával, a kívánatos felújítási lehetőségekkel és a szükséges helyreállítások elvégzésével értük el 1980. végére a 70%-os árvízi kiépítettséget (II. táblázat). A dinamikusan növekvő árvízi kiépítettség és a sűrűn ismétlődő árvízvédekezés lehetővé tette az árvízi szervezet magas szintű kialakítását, a dolgozók alapos kiképzését. A munkálatok végzése során kialakult egy tervezésben, építésben és védekezésben nagy jártasságot szerzett, de elméleti felkészültségben is magas szintű szervezet. Megerősödött az árvédelmi gépesített osztag, új, korszerű védelmi eszközöket szereztünk be. Ezek együttes hatására javult az árvédelmi munka hatékonysága. 3. Az árvízvédelmi müvek fejlesztési terve Az OVH kezdeményezésére (Zorkóczy-Tóth 1985) 1979-80-ban elkészült az 1981-2000 közötti időszakra vonatkozó árvízvédelmi fejlesztési terv. A terv elkészítésénél a kiindulási feltételek az alábbiak voltak: - Koronamagasság a számított mértékadó árvízszint felett 1 m-es biztonsággal készüljön. A számított mértékadó árvízszint (Bencsik 1984) meghatározását a VITUKI (1976) végezte a Tiszán az utóbbi 70 éves vízállás-adatsor alapján. A 100 éves valószínűségi vízállás Szolnoknál 0,4-0,5 m-el magasabb, mint a jelenlegi LNV. - A koronaszélességet (minimum 4-5 m) a közlekedés igénye szabja meg. - A töltés rézsűt a vízfelőli oldalon a várható hullámverés elleni védelem, a mentett oldalon pedig a szivárgáshidraulikai vizsgálatok eredményeként legalább 1 : 3-ra kell tervezni. Ennél laposabb rézsűt helyenként a vízfelőli oldalon a kivételesen magas hullámzás, a mentett oldalon a gáttest anyagminősége indokolhat. A gázrézsűk gépi kaszálása 1 : 4-es rézsűt igényel. - A 0,5 m-nél kisebb magassági hiányt a fejlesztési tervben figyelmen kívül kell hagyni és a fenntartás keretében kell megoldani. Ahhoz, hogy ezt a célkitűzést meg tudjuk valósítani, a fenntartási hányadot másfélszeresére szükséges emelni. - A fejlesztési tervvel egy időben nem történt részletes talajfeltárás. Az altalaj- és töltésfeltárás eredményeként bekövetkező esetleges változás miatt a fejlesztési terv módosítását kell kezdeményezni. -A fejlesztési terv I—

III. ütemet tartalmaz, éspedig az 1981-85, 1986-90 és 1991-2000 közötti évek célkitűzéseit.