Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

3. füzet - Hegedüs Lajos: A Közép-Tisza vidék árvízvédelme

Vízügyi Közlemények, LXVIIl. évfolyam 1986. évi 3. füzet A KÖZÉP-TISZA VIDÉK ÁRVÍZVÉDELME

1 DR. HEGEDŰS LAJOS

2 A Közép-Tisza vidéke (1. ábra) magába foglalja a magyarországi Tisza-szakasz több mint egyharmadát, a Zagyva és a Tápió alsó szakaszát, a Hármas-Körös és a Hortobágy-Berettyó-főcsatorna alsó szakaszának jobb partját, valamint a Németérifőcsatornát. A terület jelentős része - közel 50%-a - ártér, mely 15 árvízvédelmi öblözetre oszlik és csaknem megegyezik a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területével ( 1. ábra). Az árvízvédelmi öblözetek jellemző főbb adatait az I. táblázat ban adjuk meg. 1. Hidrológiai alapok A Közép-Tisza vidék árvízvédelmét elsősorban a Tisza és a Tisza vízállásait befolyásoló mellékfolyók árvizei határozzák meg. Vizsgálatainkat a terület közepén elhelyezkedő és a Zagyva vízhozamait is magába foglaló szolnoki vízmérce hosszú idejű adatsorával végeztük el. Bár a szolnoki vízmércén 1830-tól van rendszeres vízállásészlelés, az 1886ban létesült Vízrajzi Osztály az észlelés adatait, a Vízállások című sorozatában, visszamenőleg csak 1876-ig dolgozta fel, ezért a Tisza szolnoki szelvényében az évi maximális vízállások idősorát csak 1876-tól adjuk meg (2. ábra). Meg kell jegyezni, hogy 1876 előtt mindössze két jelentősebb árhullám volt, éspedig 1830-ban 684 cm-es és 1855-ben 739 cm-es tetőzéssel. Az 1855-ös árvíz, de az 1876, 1879 árvizek vízállásait is gátszakadások befolyásolták. A 2. ábrán jól látható, hogy az árvizek maximumai az 1876-1920 közötti időben nagymértékű emelkedést mutatnak. Az utóbbi 25 évben (1960-tól) viszont a nagy árvizek (800 cm feletti) száma (gyakorisága) és vele együtt tartósságuk is növekedett. Áz árvizek gyakoriságának szemléltetésére a 3. ábrán bemutatjuk a szolnoki vízmércén 1876-tól észlelt, 800 cm-nél magasabb árvízi tetözéseket. Az árvízi hidrológiai helyzet megítélése szempontjából talán még lényegesebb a szolnoki vízmércén a 650 cm-es vízállást meghaladó árvízi tetőzések nagyságának, gyakoriságának és tartósságának a vizsgálata. A 650 cm-t azért választottuk, mert egyrészt e magasság az I. fokú árvízvédelmi készültséget jelenti, másrészt az 1876 óta folyamatosan képzett árvízi magasságok átlagai is a 650 cm közelében helyezkednek el (2. ábra). Az értékelés során az 1901-85 közötti időt, a nagy árvizek gyakoriság változásainak megfelelően két részre bontottuk, egy 1901-60 és egy 1960 utáni időtartamra. 1901-60 között átlagosan 2,6 évenként vonult le egy árhullám. Ezen belül 1912-26 között 1,7 évenként, tehát ebben az időszakban lényegesen sűrűbben jelentkezett árvíz a Tiszán. 1 A kézirat érkezett: 1986. II. 12. 2 Dr. Hegedűs Lajos oki. mérnök, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (KTV VÍZIG. Szolnok) igazgatója.