Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

2. füzet - Fejér László: A vízsebességmérések fejlődése Magyarországon a vízrajzi osztály megalakulása előtt

A vízsebességmérések fejlődése Magyarországon a Vízrajzi Osztály... 279 - állandó vízállás mellett a folyó valamely szelvényében függélyről függélyre menve a víz sebessége más és más parabola szerint változik. Közel egy évvel Horváth Ignác mérései után jelent meg a legtekintélyesebb francia szaklap, az Annales des Ponts et Chaussées hasábjain (1877) a fiatal Kvassay Jenő elméleti tanulmánya, amely a szárny fordulatszáma és a sebesség közötti összefüggést boncolja. Tulajdonképpen ez volt az első tudományos fejtegetés a szárnyak optimális alakjára vonatkozóan. Kvassay megállapította, hogy a műszer fordulatszáma és a vízsebesség közötti összefüggés csak akkor lehet lineáris, ha a forgástengellyel koncentrikus köröknek a szárnylapátokkal való metszésvonalai egyenlő hosszúak. Mivel a víz nyomása a szárnylapokra nem egyenlően hat, úgy kell a lapokat, vagy akár a csavarfelületeket kiszabni, hogy a nagyobb nyomásra kisebb támadó felület jusson, a kisebb nyomásra pedig nagyobb. A hazai vízépítési gyakorlat és az árvédekezéssel megbízott folyammérnöki hivatalok a múlt század 70-es, 80-as éveiben már egyre inkább igényelték a rendszeres vízrajzi adatszolgáltatást, de a kormányzat nem ismerve fel az ügy jelentőségét, nem erőltette a kérdés megoldását. (Tartozunk az igazságnak azzal is, hogy nemcsak a kormányzaton múlt az ügy megakasztása, hiszen 188l-ben tervezetet terjesztettek elő a képviselőházban egy központi hidrográfiai hivatal felállításáról, a javaslatot azonban a honatyák leszavazták.) A pusztító szegedi árvíz (1879) azonban komoly lökést adott a vízrajzi észlelések ügyének. Az 1880-as években a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium célul tűzte ki a Tisza és mellékfolyói árvízi tömegének gyors, s a kor tudományos színvonalán álló meghatározását. A szegedi folyammérnöki hivatal alig több, mint egy hónappal az árvíz után utasítást kapott a Tisza sebességviszonyai módosulásának, ill. a folyó vízhozam viszonyainak tisztázását célzó méréssorozat elvégzésére. A Tisza felső szakasza vízhozamának megmérésével a tokaji folyammérnöki hivatalt bízták meg. A tokaji mérésekhez megvásárolták a Horváth Ignác által használt felszerelést, s az 1881 -es tiszai árvíz alkalmával pontonként fenékig végrehajtott nagyvízi méréseket végeztek. A kapott eredmények értékét növelte, hogy az április 10-i tetőző vízállás elérte az 1876-os árvízi maximumot. A sebességmérésekkel egyidejűleg a vízszínesést is pontosan megállapították, hogy a lefolyt vízmennyiséget képletekkel is kiszámíthassák. Ugyancsak 1881-ben került sor a szegedi Tisza-szakaszon egy középvízi méréssorozatra, amikor Szeged felső vége és a Maros-torok közötti szakasz 4 szelvényében úszókkal mérték a folyó sebességét. Itt kell megemlíteni, hogy a 19. század hazai mérési gyakorlatában igen elterjedt volt az úszómérés, a mérés pontosságát és megbízhatóságát terhelő számtalan hiba ellenére. Gyakorta megtörtént, hogy úszó- és szárnymérést is végeztek egy-egy szelvényben, elsősorben az eredmények összevetése, s az esetleges mérési hibák kiküszöbölése érdekében. Amint az előbbiekből is kitűnik, az állami hidrometriai munkálatok végrehajtásával többnyire a folyammérnöki hivatalok foglalkoztak. E hivatalok minden erőfeszítésük ellenére a vízrajzi feladatok elvégzésére nem voltak kellőképpen felkészülve. Hiányzott a megfelelő felszerelés, az észleléseket nem egyforma színvonalon végezték, s a más-más módszerrel végrehajtott mérések nem voltak alkalmasak egy-egy folyó egységes hidrometriai jellemzésére. A folyammérnöki hivatalok egyéb feladatuk ellátása mellett, nemegyszer azok