Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

2. füzet - Fejér László: A vízsebességmérések fejlődése Magyarországon a vízrajzi osztály megalakulása előtt

A vízsebességmérések fejlődése Magyarországon a Vízrajzi Osztály... 275 A tudományos érdeklődésen túl a tapasztalatoknak a Duna-szabályozásnál való hasznosítása foglalkoztatta Horváth Ignác (5. ábra) műegyetemi professzort és segítőit, mikor a Duna 1876-os árvizét kihasználva a fővárosi folyószakaszon nagyszabású tanulmányi mérésekbe kezdtek. Hogy Horváth kísérleteit jelentőségüknek megfelelő módon értékelhessük, tekintsük át röviden azokat a változásokat, amelyek a mérőműszerekben és a mérési módszerekben a század második felében végbementek. A dunai felvételeknél is használt Woltman-szárnyak lényeges hátránya volt, hogy a pontonként végzett sebességmérésnél a fordulatszámok leolvasása végett a műszert minduntalan ki kellett emelni a vízből. Ezt a fogyatékosságot az elektromos számláló berendezés alkalmazásával sikerült az amerikai D. F. Henrynek ( 1867) kiküszöbölnie. A műszer bizonyos kerek számú fordulatonként adott jelet, a mérés tehát az „и" számú jelnek megfelelő időtartam észlelésévé egyszerűsödött. A mérési módszer terén jelentős újítás volt Treviranus német mérnök és a magyar Révy Gyula által először alkalmazott integráló mérés, amelynek során a Woltman-szárnyat egyenletes sebességgel engedték le a fenékig, így az a különböző sebességű vízrétegeken áthaladva különböző sebességgel forgott. Az összes szárnyfordulatot a leeresztés idejével elosztva közvetlenül a függély középsebességét kapták meg. A hatvanas évektől megindult a műszerek rohamos fejlődése. A kis műszergyártó műhelyek komoly üzemekké váltak, közülük is igen jelentőssé vált a svájci Amsler-Laflon cég, amely a legmodernebb sebességmérő műszereket készítette. HORVÁTH IGNÁCZ. 5. ábra. Horváth Ignác ( 1843-81) akadémiai levelező tag Fig. 5. Ignác Horváth ( 1843-1881 ) corresponding member of the Hungarian Academy of Sciences