Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)
2. füzet - Hock Béla-Schneider Jolán: Vízfolyások vízminőség-vizsgálati eredményeinek tárolása és feldolgozása
Vízfolyások vízminőség-vizsgálati eredményeinek tárolása és feldolgozása 263 III. táblázat Egészségügyi hálózat mintavételi helyeinek száma vízgyűjtőnként! és gyakoriságonként! bontásban (MI-10-172/2-84) A mintavétel Vízrendszer gyakorisága Vízrendszer 12 6 [db] minta/év Duna 45 158 203 (26) (63) (89) Tisza 90 90 (-) (52) (52) Összesen 45 248 293 (26) (115) (141) A ( )-es értékek azon mintavételi helyek számát jelzik, ahol a vízügyi és az egészségügyi törzshálózat átfedésben van. 2. Az adatok tárolása A kémiai vizsgálatok kisebbik részét a helyszínen, nagyobbik részét beszállítás után laboratóriumban végzik. Az eredményeket adatlapokra írják. A vízminőségi jellemzőkön kívül egyéb adatokat is fel kell tüntetni, vízállás, vízhozam, időjárás stb. Az adatlapokat minden VÍZIG a tárgyhót követő hónap közepéig a VITUKI Hidrológiai (Vízrajzi) Intézetnek megküldi. A nyilvántartási szám, szelvényszám stb. ellenőrzése után az adatlapok a Vízgazdálkodási Intézet (VGI) Számítástechnikai Irodájába kerülnek, ahol számítógépi program ellenőrzi az adatokat. Minden állomásra külön-külön meghatározzák a vizsgált évet megelőző 3 év hasonló adatai alapján a 90%, illetve a 10%-os tartósságú értékeket és ezeket az adott mintavételi hely törzsadataiként elhelyezik a törzsadat rekordon. Ellenőrzés során a program összehasonlítja a kapott adatot az ismert határértékekkel és amennyiben nem felel meg, úgy az adatot gyanúsnak minősíti. A gyanúsnak (hibásnak) tekinthető adatokat tartalmazó adatrekordokat és ezzel együtt az adatlap többi adatrekordját átirányítja, a hibás adatot tartalmazó adatrekordot és a hibaleírást a sornyomtatón is közli. A hibalista alapján az adatjavítás elvégezhető. A hibalista visszakerül a Hidrológiai (Vízrajzi) Intézetbe, ahol az e témával foglalkozó szakember részben az illetékes VÍZIG laborvezetőjével való megbeszélést követően, részben szakmai ismereteinek birtokában javítja, vagy törli a korlátpáron kívül eső értékeket. A határérték-vizsgálat során elfogadott paraméterek egy részét további, szigorúbb vizsgálat alá veszik. Némely komponensek között bizonyos összefüggéseket lehet találni. Ha ezek nem teljesülnek, a paraméterek valamelyike hibásnak tekinthető. Ilyenek például - a laboratóriumban és helyszínen mért pH-érték közötti összefüggés:
