Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

2. füzet - Hock Béla-Schneider Jolán: Vízfolyások vízminőség-vizsgálati eredményeinek tárolása és feldolgozása

Vízfolyások vízminőség-vizsgálati eredményeinek tárolása és feldolgozása 261 A VITUKI-ban kialakult szakmai bázisra támaszkodva 1956-ban kezdődött meg a vízügyi igazgatóságok laboratóriumi hálózatának szervezése. E laboratóriumok munkáját kezdetben a nagyszámú mintavételi hely (kb. 800) és a kis mintavételi gyakoriság (általában 4 minta/év) jellemezte. El kellett telnie néhány évnek, amíg mind a 12 VÍZIG többé-kevésbé jól felszerelt vízminőség-vizsgáló laboratóriummal és megfelelő személyzettel rendelkezett. 1960-1967 között a VÍZIG-ek által üzemeltetett és a VITUKI által ellenőrzött vízminőség-vizsgáló hálózat az ország 290 vízfolyásán mintegy 800 mintavételi helyet ölelt fel. A vizsgálatok gyakorisága évi 2-12 volt. A mintavételi helyek kb. 60%-ánál évszakonként egy (évi 4) mintavétel történt. A laboratóriumi vizsgálat 15-30 komponens vizsgálatára terjedt ki. Az 1960-1967 közötti nagyszámú vizsgálati eredmény elsődleges értékelése is már azt mutatta, hogy mindenképpen kívánatos a mintavételek gyakoriságának fokozása, még egyes kevésbé fontos mintavételi helyek feláldozása árán is. A Dunán végzett hetenkénti gyakoriságú vizsgálatok eredményei alapján is nyilvánvaló volt, hogy ez a jövő útja (Pásztó 1963). A VITUKI javaslatára 1968-tól új mintavételi rend lépett életbe, amely csökkentette a mintavételi helyek számát (kb. 300-ra) és ugyanakkor növelte a mintavételek gyakoriságát (minimum évi 12-re). így alakult ki az 1968 óta üzemelő, az ország 113 legfontosabb vízfolyására kiterjedő, úgynevezett vízminőségi törzshálózat (továbbiakban törzshálózat), amely lényegében kb. 50 vízminőségi komponens meghatározását jelenti évi 12, 26, 52, illetve egy állomás esetén évi 104 mintavételi gyakorisággal (

Hock 1970, VITUKI 1978). Lényeges szempont, hogy ebben az időszakban már az analitika is nemzetközileg egyeztetett módszereket alkalmazott (KGST 1966, Litheráthy 1975, Szebellédyné 1966, Szebellédyné-Litheráthy 1971). A törzshálózat célja az volt, hogy a vízminőségi adatok alapján - általános képet kaphassunk az ország felszíni vízkészleteinek minőségéről és a vízminőségi változások mértékéről; - segítséget lehessen nyújtani a különböző vízhasználóknak a víz adott célú hasznosításának lehetőségeihez. A törzshálózati rendszerrel szemben bizonyos követelményeket támasztottak, mégpedig - kellő számú adat álljon rendelkezésre a felszíni vizek általános vagy egyes vízhasználatok szerinti minősítéséhez, a felszíni vizek minőségváltozásainak nyomon követésére; I. táblázat Vízügyi hálózat mintavételi helyeinek száma vízrendszerenkénti és gyakoriságonként) bontásban A mintavétel gyakorisága Összesen [db] Vízrendszer 52 24-26 11-12 Összesen [db] minta/év Duna Tisza 16 23 99 52 54 6 169 81 Összesen 39 151 60 250