Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

2. füzet - Liebe Pál: A felszín alatti vizek vízrajzi információ-rendszerének helyzete és fejlesztésének irányai

A felszín alatti vizek információrendszerének helyzete és fejlesztésének irányai 245 vizek adatait felhasználják. Ezek közül is az ivóvízbeszerzés foglalja el az első helyet, mind az országos és helyi készletekkel való hatósági gazdálkodás, mind a konkrét tervezés, kivitelezés és üzemeltetés vonatkozásában. A felszin alatti, ivóvízminőségű vízkészletek országos kihasználtsága közelít az 50%-hoz, s a további növekedéssel olyan szakaszba jutunk, ahol a víztermelés már csak az információk állandó áramlása és állandó ellenőrzés mellett lehetséges, akár a nyomásalakulásra, akár a szennyeződésterjedésre, ill. vízminőség-alakulására vonatkozóan. Különösen a bányászati víztelenítések által igénybevett területeken feszített már ma is a vízgazdálkodási helyzet. Hasonló nehézségek jelentkeznek a koncentrált hévíztermelés területén is. Itt emlékeztetünk arra, hogy a kitermelhető készletek meghatározására alkalmas modellek csak az eddigi mérési adatsorokkal hitelesítve voltak felhasználhatók mennyiségi vonatkozásban, még inkább igaz ez a vízminőségi kérdésekre. A felszín alatti vizek adatai más vízgazdálkodási döntéseknél is előtérbe kerülhetnek (folyószabályozás, belvízmentesítés, melioráció stb.) elég itt a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer és a talajvízhelyzet összefüggéseire utalni. A vízgazdálkodás mellett más ágazatokban is történnek a felszín alatti vizekre, ill. azok információrendszerére alapozott döntések, mint arra már a bányászattal vagy a mezőgazdasággal kapcsolatban utaltunk, de felsorolhatnánk az építésügyet és a fürdők üzemeltetésével kapcsolatban az egészségügyet is. Az információknak a döntéshozatal szintjén olyan formában kell megjelenni, hogy az a döntést elősegítse. Az értékeléseknek, másodlagos feldolgozásoknak ki kell emelnie azokat az elemeket, amelyek a döntéshozatal szempontjából fontosak, illetve jelezniük kell, ha intézkedésre van szükség. Ezek érdekében nem elegendő a döntéshozók általános tájékozottságát elősegítő aggregált adatok közlése, hanem jelezni kell, hogy a természeti és mesterségesen is befolyásolt hidrológiai folyamatok a felszín alatti vizek területén mikor és hol lépnek át megadott határokat, vagy mutatnak lényeges eltérést az előrejelzett változásoktól. A felszín alatti vizek területén ennek még nincs olyan kialakult gyakorlata, mint például az árvízvédelemben, de a feszített vízgazdálkodású területeken már elkezdődött egy ilyen folyamat. Erre is a Dunántúli-középhegységet hozhatjuk fel példának. A folyamatos és a gyakorlati döntésekhez igazodó értékelés eredményeként a döntések egy része magának az észlelési rendszernek a bővítésére, illetve célszerű megváltoztatására irányul. Ugyanakkor a vízrajzban általában nem mindenütt célszerű a gyakori változtatás az észlelésekben, ezért szükséges volt a törzshálózat elkülönítése, ahol a hosszú, azonos körülmények között mért idősorok biztosítása a fő cél. 3. Az információrendszer és fejlesztési irányainak összefoglalása Az információrendszer elemeit, az adatáramlás irányait és összefüggéseit az 1. ábrán összefoglalóan mutatjuk be. Az ábra az észleléstől az értékelésig, illetve döntésig végigkíséri az információk útját. Látható, hogy az információk valamennyi intézménynél helyben is hasznosulnak a kutatás-fejlesztés vagy a gyakorlat (tervezés, kivitelezés, üzemeltetés, hatósági irányítás és ellenőrzés) terén. Az információk alapvető áramlása az észlelés-alapfokú feldolgozás-tárolás-értékelés sorrendjében halad, de ellenkező irányú