Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

2. füzet - Liebe Pál: A felszín alatti vizek vízrajzi információ-rendszerének helyzete és fejlesztésének irányai

Vízügyi Közlemények, LXVIII. évfolyam 1986. évi 2. füzet A FELSZÍN ALATTI VIZEK INFORMÁCIÓRENDSZERÉNEK HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSÉNEK IRÁNYAI

1 LIEBE PÁL

2 A felszín alatti vizekre vonatkozó információk alapelemeit az I. táblázat foglalja össze. A táblázatból látható, hogy a felszín alatti vizekkel kapcsolatos információszervezési tevékenységek felosztása nem azonos az információk csoportosításával, mivel a tevékenységek egy részénél egyidejűleg több információ megszerzésére törekszünk. Az információrendszernek az észlelés, illetve a mérés az első eleme. A cél az információk áramlásának és gyakorlati hasznosulásának, valamint az ez irányú fejlesztési törekvésének a bemutatása, a vízrajzi munka általános korszerűsítésével összhangban (Kovács 1979). 1. Információáramlás az értékelésig A felszín alatti vizek esetében az események változások nem túl gyorsak, s az esetek nagy többségében nincs gyors információáramlásra szükség. A szükséges intézkedések is hosszabb időt vesznek igénybe. Az országos talaj-, karszt- és rétegvízészlelő kúthálózatoknál az észlelési gyakoriság jelenleg heti 2 alkalomtól havi egy észlelés gyakoriságig terjed, s az észlelők általában havonta továbbítják a jelentőlapokat az észlelést végeztető vízügyi igazgatóságokhoz, ahol az alapfokú adatfeldolgozás történik. Ez az adatok ellenőrzéséből, táblázatos és grafikus feldolgozásából és átlag; valamint szélsőérték meghatározásából áll. (A talajvízkutaknál ez számítógéppel a VITUKI-ban történik.) A fejlesztés iránya mindenképpen az kell, hogy legyen, hogy a mérési adatok már az alapfokú feldolgozást végző intézményeknél - esetünkben a vízügyi igazgatóságok vízrajzi csoportjainál - számítógépre kerüljenek, s a táblázatos és grafikus összeállítások, statisztikai számítás és a rutinellenőrzés számítógéppel a helyszínen történjen, s így minél előbb történhessék intézkedés hiba esetén. Mindez fokozottan érvényes automatikus adatgyűjtés esetére, hiszen az adatok ekkor már gépi adathordozón érkeznek az észlelőtől, s kézi feldolgozás nélkül elvégezhetők az említett müveletek számítógép segítségével. E meggondolások alapján kezdődött el a bányászatban a vízszintészlelő kutaknál a DATAQUA (MICROSYSTEM GMK) mikroprocesszoros, automatikus vízállás rögzítő adatgyűjtő rendszer kiépítése. Mindezek mellett a központi intézményeknek csak ellenőrző szerep jut, ill. az állomások változtatásánál, a fejlesztéseknél lehet koordináló szerepe. Ilyen szakfelügyeletet a VITUKI jelenleg a felszín alatti vizet észlelő hálózatok esetében is ellát. 1 A kézirat érkezett: 1986. II. 11. 2 Liebe Pál oki. vízépítő mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI Budapest) Hidrológiai (Vízrajzi) Intézetének tudományos főmunkatársa, osztályvezető.