Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

2. füzet - Jeczkó János-Király István: A vízrajzi szolgálat fejlődése a Felső-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén

A vízrajzi szolgálat fejlődése a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság területén 209 A társulatok megalakulásakor a folyók szabályozatlansága miatt a vízviszonyok lényegében teljesen ősi állapotban voltak. A magasabban fekvő Nyírség belvizei rendszeresen elöntötték a Rétköz alacsonyabban fekvő területeit. A Tisza töltésezetlen medréből ugyancsak rendszeresen elöntötte ezt a területet. A mai К raszna-Szamos köze ősi lápvilág volt. A szilágysági dombokról és a Kelet-Nyirség magasabban fekvő területeiről szinte állandóan víz alatt állt az Ecsediláp. Az 1867-től működő folyammérnöki hivatalok a folyószabályozási feladatok egységes irányítói voltak. A Felső-Tiszán ezt megelőzően is tudomásunk van már vízállások észleléséről. Vásárosnaményban 1851-ben, Lónyán, Záhonyban, Dombrádon, Tiszabercelen 1860-ban kezdődött meg a vízállások észlelése. A Szamos négy állomásán, Csengerben, Rápolton, Nábrádon és Olcsvaapátiban 1875-ben kezdődtek meg az észlelések. A Nyírvíz Szabályozó Társulat 1879. évi megalakulása után a Nyírség és a Rétköz közös érdekeltségi terület volt két vízitársulattal. Az alapvető szabályozási feladat egy gyűjtő főcsatorna építése volt. Az 1879. évi megalakulásával a Nyírvíz Szabályozó Társulat kötelezte magát, hogy 250 000 forinttal hozzájárul a gyűjtő-főcsatorna építéséhez a szomszédos társulatnak és ezzel „örök időkre" a két társulat vízrajzilag is ketté osztódik. így épült meg a Felsőszabolcsi Társulat kivitelezésében az 1879. őszén kezdődő és 1882. november hónapig tartó Lónyay-főcsatorna. A főcsatorna megépítése és a csatlakozó nyírségi főfolyások építése felgyorsította a vízrajzi észlelések igényét. Ebből az időből csak vízállásmérésekről vannak információink a területünkön. A mai meglévő társulati vízállásnaplókban csak az 1920-as évekből ismerünk a vízállások mellett csapadék és léghőmérsékleti észleléseket (FTV VÍZIG 1943). Az Ecsedi-láp lecsapolása és vízrendezése az 1895-1898. évek között megépített Krasznacsatornával indult meg. A láp felőli oldalán teljes töltésezéssel megépített Kraszna mellett a lecsapoló csatornákat, belvízmentesítő szivattyútelepeket kellett megépíteni. Ebben az időben a vízszintek mérése mellett bizonyára vízhozamméréseket is végeztek, de sajnos erről dokumentumaink nincsenek. A Vízrajzi Osztály szerkesztésében megjelenő vízrajzi évkönyvek kötetei azonban a 100 évvel ezelőtt megjelenő első kötetétől kezdve megmaradtak. A vízrajzi szolgálat a századunk első évtizedeiben rendkívüli eseményeket élt át a Felső-Tisza vidéken. Az első világháborús események, majd a Tanácsköztársaság elfojtásában katonailag résztvevő külföldi hatalom megszállása és az azt követő békeszerződés az egész gazdaságot, de a vízügyi-vízrajzi szolgálatot is megrázkódtatta. Az egységes vízgyüjtőterületi elv alapján felépített vízrajzi állomáshálózat jelentős része az országhatáron kívüli területre esett. Az Ungváron, Szatmárnémetiben működő folyammérnöki hivatalok Nyíregyházára költöztek. 2. Egységes vízügyi szolgálat megalakulása A IL világháború befejezésével a vízmérce-állomáshálózat és természetesen az észlelés is komoly károkat, illetve hiányokat szenvedett. Az észlelések 1944. október hónaptól számítva 1945 áprilisáig csaknem teljesen szüneteltek. Mivel a háborús események ezen