Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)
2. füzet - Dvornicsenkó János: A vízrajzi információrendszer adatbázisának rendezési és kódolási kérdései
194 Dvornicsenkó János hoz kapcsolódik (az adott állomásra vonatkozó adatsor az adatgyűjteményben hol található meg). Kivétel ez alól a talajvizkutak törzsállomásainak azonosító kódja, amely sorszám jellegű. - A beszélő és nem beszélő kódszám kombinációja - a gyakorlatban leggyakrabban használatos azonosítás, például egy vízmérceállomás esetén a vízmérce egy adott vízgyűjtőn (beszélő kód) sorszámot kap (nem beszélő kód). A kódrendszerek fejlődésének jelenlegi szakaszában igen lényeges jellemző, hogy a kódszámokat - különböző szervezetek egymástól függetlenül határozzák meg, - adatfajtánként, különböző struktúra szerint alakulnak ki. A fentiekből következik, hogy napjainkban ugyanazon vízmérceállomásra vonatkozó vízállásadatok más kódszámon vannak nyilvántartva az Országos Vízjelző Szolgálatnál (pl.: Duna-Mohács: 42032) mint a Vízrajzi Adattárban (pl.: Duna-Mohács: 10031). A helyzetet bonyolítja, hogy ha más adatfajta vonatkozik ugyanerre az állomásra, akkor is más és szerkezetében különböző a nyilvántartási szám. Az adott példánál maradva; a Duna-Mohács ugyanazon szelvényben mért felszíni vízminőség-védelmi adatok esetén az azonosító: 03FF02; talajvizkutak esetén: 2254, ill. 2265; felszín alatti vízminőség-észlelésbe bevont kutak nyilvántartási száma 03144, 03145, 03146. Ha a fenti kódszámokat egymás mellé rakjuk, nem derül ki az a tény, hogy tulajdonképpen egy állomásra vagy egy kisebb területre vonatkoznak, mindemellett még további azonosítási számok is létezhetnek attól függően, hogy a területileg illetékes szervezetek saját munkáit segítő nyilvántartásaik milyen módszerrel kerültek kialakításra. Tekintettel arra, hogy - 1986. január 1-től a vízrajzi szolgálat 2985 adatgyűjtő állomást üzemeltet ( VITUKI 1985/c), melyek adatsorát a KVA-ban kötelezően tárolni kell; - üzemi, tanulmányi állomások léteznek konkrét feladatok megoldására, melyekre fennáll az a lehetőség, hogy törzsállomások is lehetnek; - az állomások túlnyomó részét a területi szervezetek üzemeltetik és adataik adatforgalmi rend alapján kerülnek a KVA-ba; - az adatforgalomban és tárolásban egyre inkább számítástechnikai eszközök használatosak; időszerűvé és szükségessé vált egy egységes, központi adatnyilvántartási rend bevezetése. A központi adatnyilvántartásnak a következő alapkövetelményeknek kell megfelelnie: - a vízrajzi hálózat állomásai és az azokon mért adatok országosan egységes kezelése, nyilvántartása; - lehetőség a különböző adatfajták anyagával foglalkozó szakterületek, területi szervezetek és bárki számára, aki vízrajzi adatokkal foglalkozik, hogy saját maga számára tetszőleges nyilvántartási rendszert állíthasson fel és azt tetszése szerint változtathassa; - a hálózatban lévő állomások származási jellemzőinek egységes rendszere és annak biztosítása; - a számítógépi nyilvántartásból adódó adattári szervezési feltételek kielégítése. 4. A központi adatnyilvántartás kódrendszerének koncepciója Az egységes tárolás és nyilvántartás alapkövetelményeinek biztosításához az alábbi kiinduló meggondolásokat kell figyelembe venni ( VITUKI 1985/b):
