Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

2. füzet - Nováky Béla: Kisvízfolyások vízhozamadatainak területi és időbeli elemzése

Kisvízfolyások vízhozamadatainak területi és időbeli elemzése 179 helyettesítjük, amit a teljes vízgyűjtő ortogonális rácshálóval való lefedésével érhetünk el. Az egyes rácselemeken belül a С

и éghajlati elemeket a vonatkozó csapadék vagy hőmérsékleti térképről nyerhetjük. A pontszerű Y

t

j lefolyás értékek ismeretében valamely vízgyűjtőben a zárószelvényig összegyülekező átlagos évi lefolyás az Ц = ES

U Y

k

l (1) képlet szerint összegezhető, ahol „ = ÍO, ha e

k

l $ Nij " [1, ha e

k

l e N.J ' N

t

J az e

t

j elemi feletti vízgyűjtőt lefedő elemi vízgyűjtők (rácsháló elemek) halmaza. Részletesebb vizsgálatok szerint az Y

u = f(C

u) kapcsolat Y,j = X

t

J exp 36 400 Г

;

/ \ 1 (2) alakban azonosítható be egy nagyobb térségen belül. A képletben X

t

j - a csapadék; T

i

}- a hőmérséklet pontszerű értékei; a-a térszín adottságait összefoglalóan jellemző paraméter (értéke a vizsgált térségen belül állandó. A Zagyva vízgyűjtőjében pl. a 1,95-re adódik, ilyen a mellett a Zagyva-vízgyűjtő determinisztikus éghajlat-lefolyás kapcsolata alapján szerkeszthető lefolyás térképe az észlelési szelvények átlagos évi lefolyását mintegy 8%-os átlagos relatív hibával adja meg. Ilyen hiba mellett az éghajlati lefolyás akár a tényleges lefolyás becsléseként is elfogadható. Az a értéke függ а választott területi egység kiterjedésétől. Nyilvánvalóan, hogy minél kisebbre választjuk a vizsgálati területi egységet az a meghatározásánál, annál inkább biztosított a térszín adottságainak egyöntetűsége. A vizsgálati egység növelésével egyre kevésbé teljesül a térszín homogenitása, amely azt eredményezheti, hogy a nagyobb térségre egyetlen értékben rögzített a már nem biztosítja az éghajlat-lefolyás kapcsolatból számított lefolyás-értékeknek a gyakorlati követelményeket kielégítő pontosságát. Ez indokolja azt, hogy az a-t, végső soron az éghajlat-lefolyás kapcsolatot, regionálisan differenciáljuk. A vizsgálatba bevont térségekre a viszonylag szűk határok között változik, ugyanakkor - minthogy az analitikus összefüggésben а а kitevőben van - hatása a lefolyásra mégis jelentős. Az a értékének 0,l-nyi változása a lefolyásban mintegy 10% változást eredményez, nagyjából olyan mértékűt, mint a csapadék 3%-os, vagy a hőmérséklet 0,5 °C-os megváltozása. Az a értéke szerint kijelölhetők az éghajlat-lefolyás kapcsolatok tekintetében homogénnak tekinthető régiók (1. ábra). A térkép tanúsága szerint a térszín legkedvezőbb lefolyás adottságai a Dunazug-hegységben vannak, jók az Északi-középhegységben, kevésbé kedvezőek a Dél-Dunántúlon. 2. Az éghajlat-lefolyás kapcsolat időbeli elemzése A hidrológia jelenlegi gyakorlata a vízrajzi idősorokat véletlen jellegű sztochasztikus adatsoroknak tekinti. Az adatsorok különböző célú statisztikai feldolgozása során - pl. a különböző valószínűségű vízhozam jellemzők számításánál - alapvető követelményként fogalmazódik meg az adatok egyöntetűsége. Az egyöntetűséget többnyire a fizikai