Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

2. füzet - Dóka Klára: A "vízrajzi leírások" forrásértéke

170 Dóka Klára az Ipoly. E folyót a megyei mérnökök az 1820-as években mérték fel, így a leírás eredményeik rögzítése is volt. Mint minden középszakasz jellegű folyó, az Ipoly is sokat kanyargott a megyében, és a beleömlő patakok a hegyekről sok hordalékot szállítottak. Az anyag tartalmazza a legfontosabb mérési adatokat, a folyó teljes és megyei hosszát, abszolút és relatív esését, mélységére, szélességére, a Duna visszaduzzasztó hatására, az árvizekre vonatkozó információkat. Átfogó szabályozási terv az Ipolyról nem készült. A szerző részletesen beszámol a mellékvizekről, a szinte minden községben megtalálható patakokról, kiemelve azok szerepét a településszerkezet alakulásában. A patakok esetében csak a hosszúságot, mélységet, szélességet mérték, szintezésre csak ott került sor, ahol az illető vízfolyás malmokat hajtott (S 81. 34. tétel). Páka Antal földmérő 1832-ben Zala megye igen érdekes vízrajzi anyagát állította össze, amelyben nemcsak a megye nagyobb folyóit (Dráva, Mura, Zala) és a Balatont mutatta be, hanem az összes álló- és folyóvízről megemlékezett. A szövegben 142 víznév fordul elő, ami a megyei leírások sorában páratlan gazdagságot jelent. A Balatont a szerző még holt víznek ábrázolja, ahol fürdőélet nem alakult ki, sőt a hajózás sem volt ebben az időben jelentős. Említi a lecsapolással kapcsolatos terveket, a Sió megkezdett szabályozását. Leírja, hogy a korábbi évszázadokban - a térképek tanúsága szerint - a Balatonnak a Dráva felé lefolyása volt. Részletesen bemutatja az ősállapotban lévő Zalát, ahol a vármegye az árvizek ellen gyakorlatilag még semmit sem tett. E folyót - szabályozási terv összeállítása céljából - maga a leírást készítő mérnök mérte fel, így vízrajzi adataiban saját munkájára hivatkozott. A Dráva esetében már több árvízvédelmi intézkedésről számolhatott be, és részletesen leírta a Murán végzett vízimunkálatokat is, amelyeknek hivatali elődje, Tomasich János volt elindítója (OL S 81.17/b. tétel; Bencze 1983). A megyékben készült vízi leírásokban olyan kisebb vízfolyások adatait is összeállították, amelyekre nem terjedt ki a Hajózási Igazgatóság felmérése. A jelentősebb folyók nál - mint láttuk - a szerzők felhasználták az egész vízrendszerre kiterjedő munkálatok eredményeit, más esetekben az érdekeltek kérésére rajzolt térképek vízrajzi vonatkozásait, maradt azonban egy sor folyó, ahol sem állami, sem társulati munka nem volt. A vízi leírások elkészítéséhez azonban a megyék elvégezték e hiányzó felméréseket, és egy sor olyan összefüggést feltártak, amelyek hasznosak voltak a későbbi vízszabályozások során. A leírások egyöntetűségét és rendszerességét tekintve a megy ei összesítők a központi műszaki igazgatás számára igen fontosak voltak. A sok hasznos helyi adat felhasználását azonban éppen az nehezítette, hogy nagyobb vízfolyások esetén azokat több megye anyagában kellett megkeresni. Ezért 1851-ben M it is Ferdinánd, a Magyarország műszaki igazgatásának átszervezésére küldött császári biztos elrendelte, hogy az említett 6 szempont alapján készítsenek egységes leírásokat a nagyobb folyókról. E munka a Dunára, Tiszára, Vágra, Marosra, Sárvízre, Balatonra terjedt ki. Rövid topográfiai bevezető után valamennyi leírás tartalmazza az illető vízfolyások térképezés során megállapított hoszszát, abszolút és relatív esését, sebességét, a mederre vonatkozó adatokat - közepes vízállás esetén. Rövid és áttekinthető a hajózási viszonyok leírása, amelyekből nemcsak a szállítás technikai feltételei állapíthatók meg (hajók teherbírása, hajóút hossza stb.), hanem szemléletes képet kapunk arról is, hogy a polgári forradalom után felvirágzó kereskedelemben az ország vízi útjain milyen termékeket szállítottak. A leírások utolsó pontja, a megyei gyakorlatnak megfelelően, az elfogadott szabályozási tervvel és végrehajtása ütemével kapcsolatos (OL S 81. 34. tétel). E rövid áttekintésben - a teljesség igénye nélkül - a levéltári anyagban fellelhető vízrajzi leírások fontosabb típusait igyekeztünk bemutatni a 18. századtól a 19. század második feléig. A vízrajzi szolgálat kiépítése előtt, amelyhez az első lépéseket éppen