Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

2. füzet - Body Károly: Az Országos Vízjelző Szolgálat története

Az Országos Vízjelzö Szolgálat története 149 állami és társadalmi szerveknek rendszeresen megküldték. (A rendszeresített űrlapokon feladott csapadék és vízjelző távirat az országos érdekre való tekintettel díjtalan volt.) További előrelépést jelentett az ország folyóinak vízállapotáról árvizek idején készített térképes tájékoztató. Az alapötlet a francia Ch. Rittertől származik, akinek módszerét a Vízrajzi osztály igen szellemesen, gyors sokszorosításra alkalmassá tette. A változtatás lényege, hogy a folyók főszelvényeiben előfordult legnagyobb és legkisebb vízállás közötti különbséget (vagyis a vízjátékot) 10 egyenlő részre osztott „fokokat" 1-5 fokig vékony, 6-10 fokig vastag vonallal, 10 fok felett vastag hullámos vonallal jelölték, míg a franciák 6 színnel ábrázolták. A Vízjárási Térkép egész éven át folyamatos (napi) kiadását 1895. jan. 6-án kezdték meg 189-es példányszámmal. Ezen a térképen feltüntették már a horvátországi folyók, valamint az osztrák és bajor Duna-szakasz vízállásait is. Közölték továbbá a megelőző 24 óra csapadékait, télen a hótakaró vastagságát, továbbá a Meteorológiai Intézet napi időjárásjelentését. 1897-től a dunai gázlók helyét és mélységét is feltüntették a térképen. Az ábrázolás módját újabb kiegészítésekkel (jégviszonyok stb.) az azóta is megjelenő Napi Vízjárási Térképen ma is alkalmazzák. A vízjelző szolgálat tájékoztató tevékenységét az alábbi számok is jellemzik: 1898ban nyugodt vízjárási időszakban naponta 992 értesítést küldtek szét, árvíz esetén (ha az egész országban egyszerre lett volna árvíz) 2659 értesítést kellett volna szétküldeni. A Péch József által vezetett, kiváló munkatársakkal rendelkező Vízrajzi osztály a századfordulóra egy igen jól működő, nemzetközi elismerést is kiérdemlő vízjelző szolgálatot alakított ki. Ezen szolgálat az első világháború végéig zökkenőmentesen működött. Az előrejelzési segédletek azonban a mederváltozások következtében lassanként megbízhatatlanokká váltak, ezért módosításra szorultak. A századforduló utáni, közel négy évtizedben az árvízi előrejelzés továbbfejlesztésében kiemelkedő eredményt ért el Korbély József (a Duna-Tisza-völgyi Társulat főmérnöke), aki az előrejelzések numerikus megoldását készítette el, figyelembe véve a Tisza mellékfolyóinak hatását, az árvízi tetőzések kialakulásának sorrendjét (Korbély 1909). Az 1910-es években Wabits Antal szerkesztett új, grafikus segédleteket. 2. A vízjelző szolgálat a két világháború között Az első világháború után az új politikai határok között felmerült számos vízügyi probléma egyike a vízjelző szolgálat működési feltételeinek megteremtése volt, amit csak az egész vízgyűjtőről származó rendszeres hidrometeorológiai adatszolgáltatás megszervezésével lehetett megoldani. A megoldásra részben reményt nyújtott, hogy a dunai hajózás biztosítása nemzetközi érdek volt. Magyarországnak azonban további politikai biztosítékokra volt szüksége vízügyi érdekeink védelmére. Az első világháborút lezáró békeszerződések értelmében Magyarország két nemzetközi vízügyi bizottságnak lett tagja: 1920. június 4-én kezdte meg működését a Dunamedence vízügyeinek egységes kezelése érdekében a trianoni szerződés alapján létrehozott Dunai Vízügyi Műszaki Bizottság (Comission Techniques Permanente du Regime des eaux du Danube, CRED). Ezt a szervezetet tulajdonképpen a Magyarországnak az új határok megvonása folytán veszélyeztetett vízügyi érdekeinek védelmére hozták létre. 1921. július 28-án megalakított Nemzetközi Dunabizottság (Comission Internationale du Danube, CID), a dunai hajózás érdekeit volt hivatott szolgálni. Az előbbi