Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

2. füzet - Csermák Béla: A vízrajzi tevékenység egy vízgazdálkodó szemével

Csermák Béla 1. ábra. Felszíni vízkészlet jellemzése (példa, szerkesztette: Puskás Tamás. VITUKI 1954) Fig. 1. Characterization of surface water resources (example, compiled by T. Puskás) A felszíni vízkészlet vonatkozásában legalapvetőbb volt a naponkénti vízhozamok nyilvántartásának a bevezetése, a vízhozam-idősorok és a jellemző vízhozamértékek összeállítása. Ennek a lényegét tartalmazza a vízkészlet-számbavétel eredményeit összefoglaló kiadvány (VITUKI 1954) egy minta-oldala (1. ábra). Ezekre támaszkodva készült el a fajlagos lefolyás sokévi átlagát feltüntető térkép, amely a középvízhozam (potenciális vízkészlet) meghatározását szolgálja, és megszülettek az árvízi és a kisvízi hozamok becslésére szolgáló eljárások, valamint azok a hidrológiai hossz-szelvények, amelyek a jelentősebb vízfolyások teljes hosszára megadták a vízhozam-jellemzőket (Lászlóffy 1954). Hangsúlyozni kívánjuk, hogy az adatanyag hossz menti, területi és időbeli módszeres összevetése és kiterjesztése a közvetlen gyakorlati igény mellett egy másik, nem kevésbé fontos igényt is kielégít: az adatok ellenőrzését. A felszín alatti vízkészletei illetően ugyancsak fordulópontot jelentett ez a munka: átállást a vízszintészlelések, esetenkénti mérések és becslések eredményeinek a nyilvántartásáról a vízkészletet ténylegesen jellemző értékek -fogalmi és tényleges - meghatározására. Fogalmilag, mert előbb azt kellett tisztázni, hogy milyen készletek vannak, közülük melyik mire szolgál, mi és milyen feltételek között hasznosítható stb. Még ma sem mosolyognak meg senkit, ha - a 30 évvel ezelőtti definíciót használva - hasznosítható felszín alatti vízkészleten azt a kitermelhető vízhozamot érti, amelynek elvonása esetén a hatásterületen bekövetkező változások mások érdekeit nem, illetve csak tűrhető mértékben befolyásolják. Vagy, ha az ország tartósan hasznosítható talajvízkészletét 40 m

3/s, karsztvízkészletét 12 m

3/s, rétegvízkészletét 80 m

3/s körüli értékűre becsüli. 4. Az 1950-es évek számbavételi munkáinak tapasztalatai A vízkészletek számbavételi munkája során nemcsak célratörő, kitűnő módszerek alakultak ki, és nemcsak az értékek kisajtolása történt meg a meglévő adathalmazból, hanem kitűntek azok a hiányosságok is, amelyek - a rohamos fejlesztéseknek szokásos velejárói, valamint - a társadalmi-gazdasági élet markánsabb alakulásakor óhatatlanul jelentkeznek. Közülük néhányról az alábbiakban röviden megemlékezünk.