Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

1. füzet - Sass Jenő-Domokos Miklós: A Duna-medencébe eső ország-területrészek vízmérlegei

108 Sass J. és Domokos M. A fenti sorrend tendenciájában az országok vízrajzi sorrendjét követi: a vízgyűjtőnek minél alsóbb részén helyezkedik el egy ország, annál nagyobb lesz vízkészletében a „tranzit" készlet hányada, tehát annál kisebb lesz а mutató értéke. E „természetes" sorrendhez képest csak két ország: Jugoszlávia és Magyarország alkot szembeötlő kivételt. Az utóbbi ország a Duna-medencén belüli, földrajzilag központi fekvése ellenére-jelentős részben alföldi jellege, csekély lefolyási tényezője, ill. „saját" felszíni vízkészlete miatt - а mutató szerinti sorrend végén helyezkedik el (Domokos 1973). 6. Összefoglalás „A Duna-mendence Hidrológiai Monográfiája" című kiadvány 1984-ben elkészített, és a csapadék, a területi párolgás, valamint a lefolyás 1941-70 közötti időszakra vonatkoztatott sokévi átlagértékeinek izovonalait ábrázoló térképei alapján a Duna-medencében jelenlevő 12 ország Duna-medencébe eső területrészeire készített sokévi átlagos vízmérlegek, az egyes területrészek felszíni vízforgalma és a különböző hidrológiai, illetve vízkészlet-gazdálkodási mutatók számítási módszerét és főbb eredményeit ismertettük. A vízmérleg elkészítésének fő területegységei a Német Szövetségi Köztársaság (D), Olaszország (I), Svájc (CH), Ausztria (A), Lengyelország (PL), Csehszlovákia (CS), Magyarország (H), Albánia (AL), Jugoszlávia (YU), Bulgária (BG), Románia (R) és a Szovjetunió (SU) Duna-medencére eső részei. Ezt a 12 fő területegységet további mérlegelési területegységekre és alegységekre osztottuk aszerint, hogy a természetes részvízgyűjtő egy ország területére esik-e, vagy azt országhatár(ok) szeli(k) át. Utóbbi esetben további felosztást végeztünk annak megfelelően, hogy a két vagy több ország területére eső természetes részvízgyűjtőről a felszíni víz egy vagy több országba távozik. Fenti elvek szerint végzett felosztás eredményét az 1. ábra mutatja. A fő területegységeket alkotó országrészek szerinti vízmérlegeket az I. táblázat tartalmazza, amelyben feltüntettük a vízmérlegelemek: a csapadék P, a területi párolgás £ és a lefolyás R izovonalas térképeken meghatározott területi átlagértékeit. A mérleg (1) egyenlet szerinti záróhibája, a szorosabb értelemben vett nyolc Duna menti ország mindegyikében a nagyon kedvező 5%-os határ alatt maradt (CH, I, PL és AL, melyek a Duna vízgyűjtő területének csak 0,3%-át adják, csak a teljesség kedvéért szerepelnek számításainkban). A lefolyási tényező (2) egyenlet szerint számított országonkénti átlagértékeit az 1. táblázat és a 2. ábra tartalmazza. Az egyes országterület-részeken keletkező vízkészletnek az egész Duna-medence potenciális felszíni vízkészletéhez való hozzájárulás a nyolc ország esetében 29,8% (YU) és 2,6% (H) között változik (I. táblázat és 3. ábra). A 12 Duna menti ország felszíni vízkészlet-forgalmát az országok területére sokévi átlagban belépő, ott keletkező és onnan távozó vízhozamra átszámított lefolyásértékekben adtuk meg. A mérlegelési egységek és alegységek szerinti részletezés az 1. ábra, illetve a II. táblázat segítségével követhető. A Q vízhozamértékeket a (4) képlet segítségével számítottuk. A vízkészlet-megosztás számításainkban alkalmazott elvét a CS/H határt alkotó Duna-szakasz példáján a 4. ábrán szemléltettük. Az egyes országok felszíni vízforgalmának II. táblázat szerinti számítási módját, különös tekintettel a visszatérő és vissza nem térő kilépő vízhozamok szétválasztására, Románia példáján az 5. ábra mutatja be.