Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)
1. füzet - Pálfai Imre: Az 1983. évi aszály Magyarországon
94 Vízügyi Közlemények, LXVII. évfolyam 1985. évi 1. füzet AZ 1983. ÉVI ASZÁLY MAGYARORSZÁGON DR. PÁLFAI IMRE 1 Az 1983-as esztendőt a vízgazdálkodási és a mezőgazdasági szakemberek minden bizonnyal sokáig fogják emlegetni a súlyos aszály miatt. A hosszan tartó szárazság, mely nagy nyári meleggel párosult, a termőtalajban tetemes vízhiányt idézett elő, s jelentős terméskiesést okozott. A növénytermelési és kertészeti termékek bruttó termelési értéke az előző évihez képest - 1981. évi árszinten - összességében 11,4 milliárd forinttal, azaz 9%-kal csökkent. Kukoricából és cukorrépából közel 20%-kal, burgonyából, zöldség- és gyümölcsfélékből kb. 10%-kal termett kevesebb hektáronként. Az abrak- és a szálastakarmányok termésátlaga is csökkent (Mezőgazdasági Statisztikai Zsebkönyv 1983). Kétségtelen tehát, hogy az 1983. évi aszály súlyos volt, mértéke azonban az ország különböző részein lényegesen eltért. Tanulmányunkban - a főbb meteorológiai adatok felhasználásával - mindenekelőtt ezeket a területi eltéréseket szeretnénk bemutatni, de ismertetjük az aszály időbeli kialakulását is. Az aszály mértékét leggyakrabban valamely időszak csapadékmennyiségének a sokévi átlagtól való eltérésével, a „csapadékhiány"-nyal szokták jellemezni, s tájékoztatnak a levegő párologtatóképességét alapvetően meghatározó léghőmérsékleti viszonyokról (Kozmáné-Zárbok 1983, Szakácsné 1954), esetleg a talaj nedvességtartalmáról is (Ajtay-Czakó 1983, Dunay 1984). Az agroklimatológiai osztályozásokban elterjedt különböző mutatók ( Varga-Hasznosits 1977) közül a Szeljanyinov-féle hidrotermikus koefficiens (a csapadékösszeg és a höösszeg egytizedének hányadosa) használatára említhetünk példát (Ajtay-Czakó 1983). Szintén éghajlati jellemző a vízgazdálkodási gyakorlatban jobban ismert ariditási tényező (Szesztay 1962), mely a léghőmérsékleti adatokból számított lehetséges párolgás és a csapadékösszeg hányadosa (éves értékekből számítva). Az aszályossági index (Pálfai 1984) az előzőekhez hasonlóan ugyancsak léghőmérsékleti és csapadékadatokból képezhető, de mivel a növénytermelés eredményét meghatározó (befolyásoló) teljes időszakra (az októbertől augusztusig terjedő 11 hónapra) vonatkozik, továbbá, hogy az egyes hónapok adatait eltérő súllyal veszi számításba, teljesebben kifejezi az aszály mértékét, és így jobb kapcsolatban van az aszály következményeként előálló terméscsökkenéssel. Az aszályossági index (A) számítása a következő: 1. Az aszályossági index 100 t (1) A Л + V 'Dr. Pálfai Imre oki. mérnök, az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság (ATV VÍZIG, Szeged) osztályvezetője.
