Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

4. füzet - Rátky István: Felszíngörbe-számítás továbbfejlesztése szabálytalan medrekben

Vízügyi Közlemények, LXVII. évfolyam 1985. évi 4. füzet FELSZÍNGÖRBE-SZÁMÍTÁS TOVÁBBFEJLESZTÉSE SZABÁLYTALAN MEDERBEN DR. RÁTKY ISTVÁN

1 Kevés olyan területe van a hidraulikának, amelyre annyi kutatómunkát fordítottak volna, mint a felszíngörbe számítására. Mint minden tudományágban, itt is forradalmi változást hozott az elektronikus számítógép megjelenése. Ennek köszönhető, hogy ma már korszerűtlennek minősülnek a pár évtizede még gyakorlatban lévő közelítő, grafikus vagy grafoanalitikus módszerek mint például Masztickij-, Bahmetev-, Pavlovszkij-, Csertouszov-, Rühlmann-módszerek. ( A groszkin Dimitrijev-Pikalov 1952, Starosolszky 1970). Elméleti alapjait tekintve gyakorlatilag változtatás nélkül korszerűnek nevezhetők azok az ismert módszerek, melyek a teljes Bernoulli-egyenletet vagy a sebesség magasságok figyelembevétele nélküli egyenletet oldják meg, csak még táblázatos, vagy esetleg grafikonnal segített algoritmussal (Szigyártó 1968, Starosolszky 1970, VMS 156-72). E módszereknél a számítógép csak a nagyobb mennyiségű adat tárolásában és figyelembevételében, a pontosabb numerikus módszer alkalmazásában és a számítás gyorsaságában jelentett változást. E módszereket a hazai gyakorlatban széles körben alkalmazzák, ( Bogár di-Kozák 1976, Kozák 1977, Kozák-Bakonyi-Rátky-Horváth 1981, VMS 156-83). Az elektronikus számítógépek adta lehetőség, egy matematikai összefüggés nagy pontosságú megoldása adhatja azt a látszatot, hogy a probléma teljesen megoldott és a gyakorlati igénynek megfelelő pontossággal tudjuk vízfolyások permanens felszíngörbéjét számítani. Ez koránt sincs így (Szigyártó 1978). Bizonyítja ezt számos megjelent tanulmány, melyben a szerzők az egydimenziósság, a turbulencia, a nem-prizmatikusság vagy a pontosabb geometriai és hidraulikai paraméterek figyelembevételével próbálnak javítani a számított eredményeken (Kozák-Rátky-Bakonyi 1973, Kozák Rátky 1974, Rátky 1976, Szigyártó 1978, Rátky 1980). A meglevő módszerek általában megfelelő pontossággal csak kis esésű, prizmatikus medrű vízfolyásoknál közelítően permanens állapot, vagy nem a geometria által okozott fokozatosan változó vízmozgások esetén alkalmazhatók. Leglényegesebb megszorítás a vízfolyás medrének nem erős szabálytalansága, az enyhe nem-prizmatikusság feltételezése. A permanens vízmozgás definíciójából következik, hogy szigorúan véve csak Q = Q(X) = const vízhozam mellett alakulhat ki. Természetes medrekben még ekkor is leszívási és duzzasztási görbék sorozatából állú ún. kvázipermanens fokozatosan ' Dr. Rátky István oki. mérnök, a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézet Vízépítési Tanszékének adjunktusa. A kézirat érkezett: 1985. VI. 14.