Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

4. füzet - Zorkóczy Zoltán-Tóth Sándor: Magyarország árvízvédelmi rendszerének hosszú távú fejlesztési terve

Magyarország árvízvédelmi rendszerének hosszúiéivá fejlesztési terve 529 nok közötti szakaszon a fejlesztés 1990-ig lehetőleg befejeződjék. A többi fejlesztés folyamatos munkával 2000-ig ütemezett. A Körös-völgy védvonalainak erősítése a nagy költségigény miatt szintén nem oldható meg 2000 előtt. 1995 utánra azonban már csak azoknak a töltéseknek az erősítését ütemezték, melyek szükségtározókat határolnak. A Mosoni-Duna és a Rábca védvonalainak fejlesztése lényegében Győr város előírt védelmi biztonságának megteremtését szolgálja. Ezek a munkálatok a terv szerint 1995-ig befejeződnek. Ezután már csak a Mosoni-Duna felső szakaszán lévő magasparti szakaszok védelmének kiegészítésére kerül sor. A Rába erősítendő védvonalai közül a legsürgősebb Szentgotthárd árvízvédelmi müveinek kiépítése - ez a VI. ötéves terv feladata -, valamint a Sárvár és a Répce-árapasztó torkolata közötti töltések megerősítése. E munkálatok 1995-ig fejeződnek be. A további erősítések 2000-ig tartanak. A Hernád mentén a fejlesztés fő feladata az ártér szélén fekvő községek védelmi biztonságának növelése. Ezek a munkálatok zömmel 1990 után indulnak. A Zagyva Tarna vízrendszerben a legfontosabb feladat Szolnok védelme érdekében a Zagyva védvonalainak megerősítése Újszászig, a Tisza visszaduzzasztásának határáig. Ezek a munkálatok folyamatban vannak, és 1990-ig kell befejeződniük. A többi fejlesztés felfelé haladó sorrendben 2000-ig tart. A Sió védvonalainak legveszélyesebb szakaszai a Duna visszaduzzasztásának határáig egy 7 km-es jobb parti szakasz kivételével - az előírt méretre kiépültek. A még szükséges erősítéseket a más vízgazdálkodási célból szükséges mederbővítési munkával együtt végzik, a mederből kikerülő föld felhasználásával, folyamatosan 2000-ig. A kis folyók közül az Ipoly, a Zala és a Hortobágy-Berettyó védvonalainak fejlesztését 1990-ig, a Nádor, a Tur, a Sáréger, a Palád, a Kraszna, a Lónyay-főcsatorna és a Sámson-Apátfalvi-föcsatorna védvonalainak fejlesztését pedig 1995 utánra ütemezték, tekintettel arra, hogy ezek a védvonalak túlnyomórészt kis kiterjedésű, kizárólag mezőgazdasági területeket védenek. A Duna, a Tisza és a Dráva védvonalainak fejlesztését összehangolták a vízlépcsőépítési programmal. Ebből a szempontból a Dráván olyan megoldást választottak, hogy első ütemben 1990-ig az előírt magassági biztonságnak ( 1,2 m) csak a felét építik ki, mivel a tervezett djurdevac-barcsi vízlépcsőrendszer megvalósítása esetén a mértékadó árvízszint a tározóterek hatására mintegy 0,60 m-t csökken. A további munkálatok a vízlépcsőrendszer megvalósításának függvényében csak 1995 után esedékesek. Az árvízvédelmi rendszer fejlesztését érintő minden beruházásnál messzemenően érvényesíteni kell a vízgazdálkodás teljes egészéhez való szerves kapcsolódást, elsősorban a belvízvédelem fejlesztésével való összehangolást, valamint a többcélú megoldások előtérbe helyezését. A határ menti övezetekben figyelemmel kell lenni a szomszédos államokkal közös vízgyűjtő helyzetére, s a fejlesztést az államközi egyezmények adta lehetőségek keretein belül a kiépítési szint és az időbeni megvalósítás összehangolásával kell végrehajtani. A kutatás-műszaki fejlesztés legújabb eredményeit folyamatosan hasznosítani kell a védmüvek tervezésében, méretezésében és kivitelezésében. Modern, takarékos eljárásokat kell alkalmazni a védekezési módszerekben. A védrendszer védőképességének mértéke és a tényleges árvizek adta árvízi terhelés függvényében magas szinten kell tartani az árvízvédekezés szervezetét, és folyamatosan gondoskodni kell a fejlett védekezési technológiák alkalmazásáról, illetve az ezt lehetővé tevő technikai felszerelések és eszközök pótlásáról és fejlesztéséről.