Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

4. füzet - Zorkóczy Zoltán-Tóth Sándor: Magyarország árvízvédelmi rendszerének hosszú távú fejlesztési terve

Magyarország árvízvédelmi rendszerének hosszúiéivá fejlesztési terve 527 3.1. A hosszú távú fejlesztés időbeni ütemezése Az ország ármentesített területein jelenleg a gazdasági fejlődés olyan ütemű, hogy az ott felhalmozott, mintegy 600 milliárd Ft-ra tehető népgazdasági vagyon az ezredfordulóra várhatóan megkétszereződik. A mértékadó árvízi előírások is valószínűleg 2000ig maradhatnak érvényben. Ezért a szükséges fejlesztési munkákat 2000-ig be kellene fejezni. Ez azt jelenti, hogy a vízügyi kezelésű védmüvek fejlesztésére 1980. évi árszinten - ötéves tervenként - 2 milliárd Ft fejlesztési költség előirányzatra lenne szükség. A jelenlegi pénzügyi lehetőségeket adottságnak tekintve a VI. ötéves terv 1,5 milliárd Ft-os fejlesztési előirányzatát kellett alapul venni (VI. táblázat). Ennek következtében a további ötéves tervek költség-előirányzata átlagosan 2,5 milliárd Ft-ra emelkedik. A hosszú távú fejlesztés sorolásának alapvető szempontja volt, hogy - elsősorban a nagy kiterjedésű, sűrű településhálózatú, jelentős ipari, illetve mezőgazdasági termelési értékekkel rendelkező öblözetek védvonalai épüljenek ki a megkívánt mértékre, összhangban a kapcsolódó más vízgazdálkodási fejlesztésekkel; ezen belül azok a védvonalak élvezzenek elsőbbséget, ahol a jelenlegi kiépítettség az előírthoz képest a legkisebb (a fajlagos szelvényhiány a legnagyobb), és a veszélyeztettség - beleértve a folyó árvízszintjét és árvízhozamát - a legnagyobb; - az országhatárt alkotó, vagy metsző folyók védvonalai lehetőleg a szomszédos országok fejlesztési ütemével egyezően érjék el a megkívánt biztonságot. Az alapelveknek megfelelően tervezik 1990-ig a Mura, a Dráva, a Szamos, a Bodrog és a Maros, - 1995-ig a Duna és a Sajó, 2000-ig pedig a Tisza, a Körösök, a Mosoni-Duna, a Rábca, a Rába, a Lajta, a Hernád, a Zagyva, a Sió valamint néhány további vízfolyás védvonalainak fejlesztését. A megvalósítás sorolásánál igyekeztek úgy eljárni, hogy amennyiben a fejlesztés 2000-ig nem fejezhető be, a halasztást szenvedő védvonal-erősítések a lehető legkisebb védelmi kockázatot okozzák. Az egyes tervidőszakokban tervezett fejlesztések jellemző fajlagos mutatóit a VII. táblázat mutatja be. A Duna menti védvonalak közül a legfontosabb a főváros, a Csepel-sziget, valamint a Bölcske-Madocsa-Dunakömlőd térségében lévők erősítése. Ezek a főváros kivételével 1990-ig befejezhetők. Budapest védműveinek erősítése a nagy költségek miatt a legjobb esetben 1995-ig fejezhető be. A VI. ötéves tervben csak olyan előkészítő (partbiztosítás és szivárgóépítés) munkálatok folynak, amelyből fajlagos mutatók nem számolhatók. A Gerjen-Sió-torok közötti Duna jobb parti töltés, és a mohácsi árvízvédelmi fal megerősítésére 1990 előtt előreláthatólag nem kerülhet sor. A Mura és a Dráva védvonalainak fejlesztését a nemzetközi követelmények jelentősen siettetik, mivel lépést kell tartani a jugoszláv területen folyamatban lévő fejlesztésekkel. A Szamos árvízvédelmi gátjainak erősítését 1970 óta végzik. A nagy volumen miatt a munkálatok csak a VII. ötéves tervben fejezhetők be. A Tisza völgyében ezek a munkálatok, tekintettel a sűrűn lakott védett területre, elsőbbséget élveznek. A Bodrog bal parti védvonalainak erősítése az V. ötéves tervben befejeződött. A jobb parton jelenleg nincs összefüggő árvízvédelmi töltés, arra nincs is szükség. Az utóbbi évek emelkedő árvízszintjei miatt azonban szükséges az ártér szélére települt néhány város, illetve község egyes részeinek körtöltéses védelmét 1990-ig megoldani. A Maros töltéseinek mielőbbi megerősítése a fontos hazai érdekeken túl nemzetközi kötelezettség is. Az erősítés folyamatban van. és 1990-ig befejeződik.