Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

4. füzet - Zorkóczy Zoltán-Tóth Sándor: Magyarország árvízvédelmi rendszerének hosszú távú fejlesztési terve

Magyarország árvízvédelmi rendszerének hosszúiéivá fejlesztési terve 525 Az OVH 1977-ben elrendelte új árvízvédelmi fejlesztési terv készítését. Az egységes alapelvek szerint elkészült terveket - felülvizsgálat után - 1980-ban hagyták jóvá. A hosszú távú fejlesztési terv (1981-2000) alapvető célja a már meglévő elsőrendű árvízvédelmi müveknek - kisebb, indokolt korrekcióktól eltekintve - a jelenlegi nyomvo­nalon. előírt méretekre történő kiépítése, valamint ezek összes tartozékainak és kiegészí­tő létesítményeinek (gátőrtelepek, műszaki biztonsági szolgálati telepek, műtárgyak, hírközlés, véderdő stb.) szükséges mértékű fejlesztése. Új területek ármentesítésére általá­ban csak a nyílt ártér szélén fekvő települések védelme érdekében kerül sor, mivel ezek bevédése földrajzi-gazdasági adottságunk folytán általában nem gazdaságos (4. ábra). A terv az ármentesítés fejlesztésének valamennyi lehetséges változatát - a tározást, vízátvezetést, vízlépcsőt stb. is beleértve - megvizsgálta, összehasonlító alapként azonban minden esetben a töltéserősítéses, illetve töltésépítéses változat volt. E vizsgálatok kereté­ben történt meg a különböző vízgazdálkodási és az ármentesítési fejlesztések egymásra gyakorolt hatásának elemzése, a kapcsolódó feladatok megoldásának összehangolása, elsősorban a legszorosabban kapcsolódó vízrendezés fejlesztési tevékenységgel. Különös tekintettel voltak a Rábca, a Lónyay-főcsatorna, a Zagyva-Tarna-vízrendszer, valamint a Hortobágy-Berettyó fejlesztési feladataira. Az árvízvédelmi töltések szelvényméretének szükséges mértékű növelésének alapkö­vetelménye volt, hogy csak műszakilag indokolt, méretezéssel alátámasztható töltés szelvényméretek irányozhatók elő. Erre azért volt szükség, hogy az ezredfordulóig reálisan megvalósítható az ország gazdasági teljesítőképességét is figyelembe vevő terv szülessék. A tervezési irányelvek csak a célirányos, műszaki-gazdasági optimumra törek­vő igényeknek, változatoknak engedtek teret (VI. táblázat). A költségbecslés a jellemző munkamennyiségek közelítő meghatározásával 1980. évi árszinten készült. A fejlesztés sorrendjét az egyes ártéri öblözetek veszélyeztetettsége, védvonalainak kiépítési mértéke és gazdasági értéke figyelembevételével dolgozták ki. A szükséges erősítések keretében csaknem 60 km hosszon kerül sor a mértékadó árvízi előírások megváltozása következtében elégtelenné vált magaspartokon töltések kiépítésére, elsősorban a Közép-Tisza menten. Az erősítések során szükségessé váló bekötések és korrekciók mintegy 90 km új nyomvonalon történő töltésépítéssel járnak. A tervek ezenfelül még mintegy 80 km hosszú új árvízvédelmi töltés megépítését irányozzák elő a még gazdaságosan ármentesíthető mintegy 125 km 2-nyi terület elsősorban települések védelmére. A felsorolt munkák csaknem 240 db műtárgy átépítésével vagy újjáépítésével járnak, szükségessé válik az elöregedett gátőrházak helyett 180 új gátőrház felépítése, és mintegy 7,0 km 2-en új véderdő telepítése a töltések hullámverés elleni védelmére. A tervezett fejlesztésekhez hozzávetőlegesen 50 millió m 3 föld-, 80 ezer m 3 beton- és 700 ezer m 3 kőmunkát kell elvégezni. A fejlesztési feladatok kizárólag a beruházásnak minősülő - biztonságnövelő - fejleszté­seket tartalmazzák. Az állagromlások megszüntetésére, az eredeti védőképesség helyreállításá­ra (a 0,5 m-nél kisebb magassági hiányok amennyiben szelvényhiány nincs -, szivárgások megszüntetésére, deformált rézsűk kiegészítésére, anyaggödrök, kopolyák feltöltésére stb.). a felújítási feladatokra a fejlesztési tervvel egyidejűleg külön terv készült, melynek költség előirányzata (ugyancsak 1980. évi árszinten) 3,5 milliárd Ft.

Next

/
Thumbnails
Contents