Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)
3. füzet - Domokos Miklós-Sass Jenő: A Duna-medence sokévi átlagos vízmérlege
A Duna-medence sokévi átlagos vízmérlege 445 d= +1,75% abszolút értékeik számtani átlaga pedig: \d\ = 2,98% A fenti átlagértékeket — a vízrajzi és hidrometeorológiai észlelések és számítások ismert bizonytalanságaihoz képest — még sokévtizedes átlagértékek esetében is elfogadhatónak, sőt kedvezőnek tartjuk. Az említett, 9%-ot meghaladó, maximális záróhiba és az azt megközelítő néhány többi, 5% fölötti érték valamivel kedvezőtlenebb. Mivel azonban a nemzetközi együttműködés keretében nincs további lehetőségünk a mérleg-elemek már kinyomtatott izovonalas térképeinek további javítására és újbóli egyeztetésére, az egyes mérlegelési egységeknek ezeket a kimutatott jelentősebb hibáit tovább már nem javíthatjuk. Az egész Duna-medencére meghatározott P a a, £T a a és Л а а átlagértékek vízmérlegének záróhibája P a a-(ET m + RJ 816-(547+ 264) = » v " -í 100 = 1 100 = 0,6% P a a 816 / 0 jelentéktelen érték. Végül az I. táblázat 10. oszlopában részvízgyüjtőnként és az egész Duna-medencére is megadtuk az Rí « = 7Г < 3> sokévi átlagos lefolyási tényező értékeit, amelyeket a 3. ábrán is szemléltetünk. A mérnöki gyakorlat szempontjából legfontosabb két vízmérleg-elem hányadosaként számított a, tényezők alakulása egyúttal közvetve izovonalas vízmérleg-térképeink megbízhatóságának megítéléséhez is további támpontul szolgál. 4. A dunai vízmérceszelvények térképről becsült középvízhozamainak összevetése a nyilvántartott értékekkel A dunai vízmérceszelvények vízhozamainak a lefolyás izovonalas térképéről való becslése elvileg a legpontosabban a vízmérceszelvényekhez tartozó részvízgyűjtők körülhatárolásával és a lefolyási izovonalak közötti területrészek ezek fölötti planimetrálásával lenne elvégezhető. A nem mellékfolyók torkolataihoz tartozó részvízgyűjtők körülhatárolásának sokszor bizonytalan volta miatt, valamint a meglehetősen munkaigényes újbóli planimetrálás elkerülése érdekében azonban ehhez képest egyszerűbb, közelítő módszert választottunk: a vízmérceszelvények vízhozamait a mérlegelési területek határvonalai és a Duna metszéspontjaiban adódó ún. határszelvényekre az R< lefolyás-értékek és az A t vízgyűjtőterület-nagyságok szorzatainak göngyölített összegzésével egyértelműen meghatározható „határszelvény-vízhozamokból", vízgyűjtőterület szerinti arányosítással becsüljük. Legyen I« annak a Duna-keresztszelvénynek az indexe, amelyen az első n sorszámú részvízgyüjtőről eredő lefolyás áthalad, legyen A, az /-edik részvízgyűjtő területe [km 2]; Л, a róla érkező lefolyás [mnva~ ']; Q t az /-edik területről távozó sokéves középvízhozam (tranzit-vízhozam nélkül), [m 3s _ 1]és ß i na Zn jelű Duna-szelvény sokéves középvízhoza-
