Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

1. füzet - Lovertity Zsigmond-Wisnovszky Iván: Csőcsatornák felújítása és rekonstrukciója

38 Lovrelity Zs. és Wisnovszky I. 2. A csatornák tisztítása Minden csatornakezelés előtt szükséges megtisztítani a csővezetéket. A tisztítás legegyszerűbb módja a vízzel való átmosás, aminek eszköze a vízsugárral tisztító WO M A berendezés. A WOMA szórófeje a vízsugár hatására halad előre, a szennyanyagot iszap formájában szippantják ki a tisztítóaknából, ahova vízsugárral terelik a megbontott üledéket. A szippantókocsi gyűjti és elszállítja a kiemelt iszapot, ami számos esetben környezetre káros, sőt mérgező anyagot is tartalmazhat, ennek megfelelően kell a lerakodóteret kijelölni. Mérgező anyagra csapadékvízből lerakódott szennyezés esetén is kell számítani. A tisztítás során a megtisztított, csatlakozó csőszakaszokat vándorzsilippel zárják el. A csatornamosatás során átlagosan 100 m műszakonkénti eredményt lehet előirányozni. A mosatásnál nagyobb hatású tisztítást lehet elérni különféle kaparóberendezésekkel. Ezek számos esetben a csőfalra lerakódott idegen anyag és a korrodeált csőanyag eltávolítására is alkalmasak. A 0,2-0,4 m átmérőjű csőcsatornák tisztíthatók vonszolt csökaparóval. A csőkaparó szerkezet csőtestbe vagy acélvázba illesztett nagyszámú fogazott rugóacél késből áll, amelyet indító- és fogadóaknák között, traktorokra szerelt csörlőkkel mozgatnak, szükség szerint ismételten. Az eltávolított anyag nagy részét a kaparószerszám hozza az aknákba. Ügyelni kell, hogy a vonszolókötél ne sértse meg az aknát, ehhez ideiglenesen fordítógörgőt kell az aknába szerelni. A 0,4-0,6 m átmérőjű csőcsatornák hidraulikus csőkaparókkal tisztíthatók, amelyet vízáram hajt. Ennek a szerszámnak a kialakítása az előbbihez hasonló. A 0,6 m feletti átmérőjű csőcsatorna forgókéses tisztítóval tisztítható. Ezt a késes tisztítószerelvényt elektromotor működteti. A szerelvény forogva halad a csőben, amelyet kések helyett kefékkel is fel lehet szerelni (Sellek 1982). 3. A felújítás módszerei A csőcsatornák hazánkban alkalmazott felújítási módszereit az I. táblázat mutatja be. Alapvetően külső és belső felújítási módszereket különböztetnek meg. Mindkettő dolgozhat műanyaggal vagy cementkötésü szilikátanyaggal. Az anyagokhoz többnyire eltérő feldolgozási technológiák és berendezések rendelhetők. Igen lényeges, hogy a különféle felújítási technológiákat nem lehet minden átmérőjű csatornacsőben használni, csak az ajánlott mérettartományban. A folyékony vagy gáznemű műanyagú kezelést általában akkor ajánlják, ha az átmérő kisebb 1,5 m-nél. Többnyire kétkomponensű anyagot sajtolnak a csöVek hézagaiba, illetve a cső külső felületére. A külső kezelés során nem csökken a cső átmérője.