Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

3. füzet - Pálfai Imre: A síkvidéki vízrendezés időszerű kérdései

A síkvidéki vízrendezés időszerű kérdései 379 9. Belvízhidrológiai adatgyűjtés A belvizek hidrológiai kérdései ma még közel sincsenek olyan mélységig tisztázva, mint például az árvizek, vagy általában a vízfolyások hidrológiai problémái. Ennek — a kérdések bonyolultságán túl — egyrészt az az oka, hogy a belvizekről nem rendelkezünk kellő számú és megbízhatóságú mérési adattal, de másrészt az is tény, hogy a mért adatok összegyűjtése és feldolgozása terén sem tettünk meg minden tőlünk telhetőt. Az ilyen irányú hidrológiai munka kiszélesítése és színvonalának emelése — különösen mezőgazdaságunk korszakos jelentőségű fejlődését tekintve — indokolt és szükséges. A belvízhidrológiai adatokra és tanulmányokra elsődlegesen a belvízi jelenség és a tényleges belvízi viszonyok minél jobb megismerése céljából van szükség. Ezáltal megbízhatóbb támpontot kapunk a belvízrendezési és belvízhasznosítási müvek tervezéséhez és üzemeltetéséhez, a különböző meliorációs beavatkozásokhoz, a belvizek előrejelzéséhez, a belvízvédekezéshez, a közgazdasági elemzésekhez, s a belvizekkel kapcsolatos egyéb feladatok megoldásához. A belvíz két fő hidrológiai jellemzője a belvízi elöntés és a belvízi lefolyás nagysága, de belvízhasznosítási szempontból ismerni kell a belvíz minőségét is. E jellemzők mérése, illetve meghatározása mellett a hidrometeorológiai észlelések végrehajtása, különösen a csapadék (ezen belül a hóviszonyok), a talaj vízmélység, a talajnedvesség és a talajfagy mérése fontos. Hazánkban a belvízi jellemzők rendszeres mérése — a kezdeti próbálkozások után — az erre a célra kijelölt mintavízgyűjtő területeken kezdődött meg az 1950-es évek második felében és az 1960-as évek elején. Elsőként a Kondorosvölgyi mintaöblözetet rendezték be, Szarvas határában. A VITUKI Abádszalók térségében a Mirhó—Gyolcsi belvízöblözetet, a Duna—Tisza köze keleti lejtőjén a Fehértó—Majsai öblözetet alakította ki mintaterületté. Rendszeres belvízhidrológiai méréseket végeztek 1956-tól kezdve a Hármas-Körös jobb partján lévő Peresi belvízöblözetben is. A mintaöblözetekben mért adatok már eddig is számos értékes tanulmányhoz szolgáltak alapul. A mintaöblözetekben az észleléseket és a mérésekel feltétlenül tovább kell folytatni, sőt bizonyos fejlesztésre is szükség lenne. Nagyobb gondot kellene például fordítani a belvízi elöntések nagyságának és az elöntésben tárolt vízmennyiségnek a felmérésére, valamint a vizek minőségének rendszeres vizsgálatára. A VITUKI mintaszerűen adta közre a Fehértó—Majsai és a Mirhó—Gyolcsi öblözetben 1973-ig mért adatokat. Hasznos volna ilyen adatgyűjteményt a későbbi évekről és a többi mintaöblözet adatairól is közzétenni, a vízrajzi évkönyvekben pedig legalább a napi lefolyási adatokat közölni. Az országos, illetve a nagyobb térségeket érintő belvízi adatgyűjtések kezdetben az elöntött területek felmérésére és a belvízvédekezés idején átszivattyúzott vízmennyiség meghatározására szorítkoztak. Az elöntött területeket először az 1940—42. évi nagy belvizek idején mérték föl és közölték a vízrajzi évkönyvekben. A későbbi évekről az országos összesített adatok is csak hiányosan állnak rendelkezésre. A vízügyi igazgatóságok némelyikénél az 1950-es évek közepétől, zöménél az 1960-as évek elejétől vannak meg — igazgatósági összesítésben — a napi elöntési adatok és az elöntési foltokat ábrázoló térképek. A vízrajzi évkönyvekben 1954-től újra közölnek belvízi adatokat: rövid szöveges ismertetést és országos összesített adatot az elöntött területről és a belvízvédekezés ideje alatt átszivattyúzott vízmennyiségről. 1980 óta az évkönyv már vízügyi igazgatóságonként táblázatosan tartalmazza ezeket az adatokat, valamint a belvízi elöntések időszakát és átlagos időtartamát. Nagyjelentőségűnek kell értékelni az ún. belvízi dekádjelentések bevezetését, melyre