Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

3. füzet - Pálfai Imre: A síkvidéki vízrendezés időszerű kérdései

A síkvidéki vízrendezés időszerű kérdései 371 A síkvidéki vízrendezésnek a mezőgazdaságilag művelt területeken kívül ki kell terjednie a beépített területekre, a településekre, az ipartelepekre és — az ilyen szempontból meglehetősen elhanyagolt - mezőgazdasági telephelyekre is. Végül is a síkvidéki vízrendezés szerves részét kell hogy képezze egy többcélú vízgazdálkodási tevékenységi rendszernek. Nagyobb térségek fejlesztési tervének kidolgozásakor ezt az alapvető szempontot érvényesíteni kell. Ehhez szükségesnek látszik, hogy a tervezői munkában a vízügyi szolgálat területi szervei és a vízügyi tervező vállalatok az eddigieknél aktívabban és írányító módon vegyenek részt, kellő kapcsolatot tartva a mezőgazdasági tervezőkkel. A tervezés színvonalát minden bizonnyal emelni lehetne a csatornahálózatból, szivattyútelepekből (vagy szivattyúállásokból) és tározókból álló rendszerek optimális kialakítását biztosító matematikai programozási módszerek alkalmazásával. Ezért kívánatos volna egy ilyen mintaprogramot kidolgozni és egy-két rendszer tervezésénél kipróbálni. Belvízvédelmi rendszereink fejlesztésénél az egyik fő kérdés az, hogy a rendszer vízszállítóképessége mekkora legyen, vagyis milyen vízhozamra kell méretezni, majd kiépíteni a belvízi müveket. A mértékadó fajlagos vízhozamot, illetve a belvízi művek szükséges vízszállítóképességét kezdetben egészen egyszerű szabályokkal határozták meg. Az összegyülekezési elméleten alapuló módszerrel az összegyülekezési idővel azonos időtartamú csapadékból keletkező vízhozamot lehet kiszámítani (ez eredményezi ugyanis a legnagyobb árhullámcsúcsot): ahol q — a fajlagos vízhozam [m

3/s, km

2]; a. — lefolyási tényező; P— az összegyülekezési idővel azonos időtartamú csapadék [mm]; г — összegyülekezési idő [d]. Az összegyülekezési elmélet síkvidéken nem állja meg a helyét, mert itt — ellentétben a hegy- és dombvidékkel — az összegyülekezés nem zavartalanul, nem szabadon megy végbe, hanem — elsősorban a vízgyűjtő mikrodomborzati viszonyaitól és a vízrendezés színvonalától (tehát emberi beavatkozásoktól is) függően — befolyásoltan. A víz a lefolyás során nincs állandó, folyamatos mozgásban, hanem a területen rövidebbhosszabb ideig tározódik, belvízi elöntéseket okoz. Különösen bonyolult lehet az összegyülekezési folyamat olyan hóolvadásos belvíznél, melynél a nappali felmelegedést éjszakai fagyok váltják föl, ugyanis ilyenkor a lefolyás szünetel. E problémát az összegyülekezési elméletnek a tározódási folyamat figyelembevételével módosított változata úgy hidalja át, hogy a csapadéknak nem azonnali, hanem a tározódási - más felfogásban tűrési — idővel (t) megnövelt időtartam alatti levezetését tételezi fel, azaz a következő formulával számol: 6. A mértékadó fajlagos belvízhozam meghatározása q = 0,01157«-, (4) r q = 0,01157a 4 r+t (5) Az eltűrhető tározódási idő (tűrési idő) növényfajonként más és más, de lényegesen függ attól is, hogy az elöntés a tenyészidő melyik szakaszában következik be, s ekkor mekkora a levegő hőmérséklete. A nagyüzemi mezőgazdaság jelenlegi körülményei közt