Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

324 Huszár Lászlóné teljesen eltűnt, s a szádfalvégek kb. másfél méter magasságban szabadon állnak. A patkó alakú örvényrendszert mégis bizonyos mértékig szabályozza, illetve teljes kifejlődését gátolja a benthagyott szádfalsor. Ennek következménye az alvízoldali két oldalsó kopolya. A híd hossz-tengelyében képződött, határozott kontúrral rendelkező, önálló mélyedést az áramlási árnyékban keletkező örvényrendszer okozza. Általában ezek az örvényrendszerek a pillérek alvizében összekapcsolódnak és egy adott helyen, a hossz-tengely meghosszabbításában okoznak kimosást. A Lánchídnál a bentmaradt szádfalak a patkó alakú örvényrendszer elterelik, így az nem kapcsolódik közvetlenül az áramlási árnyékban keletkező örvényekhez. A kimélyülések ténye felveti a kérdést, meddig fejlődnek az örvények okozta jelenségek, mikor alakul ki az egyensúlyi mélység? Az egyensúlyi mélység számításánál tapasztalati, vagy féltapasztalati képletekre vagyunk utalva - Shen-Schneider-Karaki (1969) összefüggése szerint a legnagyobb kimosás d

sm

M= 0,00022 R

e

0'

61

9 [m], (1] vb , , _ i ahol a hídpillérek Reynolds számára Re = — ; v - a szelveny közepsebessege [m s ] V b a pillér szélessége [m] v a víz kinematikai viszkozitása [m

2 s1]. A Lánchíd esetében v = 1,5 m/s1, b = 12,0 m, v = 106m

2/s1 adatokkal számolv. a legnagyobb mélységre d

s ma

x = 6,8 m adódik. Egy másik számítási eljárás, melyet Larras ( 1963) dolgozott ki, csak a pillér szélessé gét veszi alapul: d

sm

M = 1,05 b°'

7

5. A Lánchídnál d

s

m.

i

X = 6,8 m. A két érték egyezése feltűnően jó és közelítően megegyezik a jelenleg kialakui helyzettel is. A mederfajulások keletkezésénél, ill. azok időbeli alakulásánál nagy szerepe van folyó hordalékszállító képességének és hordalékosságának is, amelyek értelemszerűe elsősorban a vízhozam, illetve vízállás függvényei. A Duna hordalékosságát a budapesti Duna-szakaszon az 1950-es évektől kezdődd en az egyre kevesebb görgetett hordalék jellemzi. A betonelemgyárak ellátását szolgál kavicskotrások miatt Budapest fölött megnőttek a medermélységek és ezzel párhuzamc san csökkentek a sebességek. Ez azt jelenti, hogy a vízfolyás hordalékszállító képesséj is kisebb, így a fenék közelében mozgó hordalék csak kisebb mennyiségben jut le budapesti szakaszra. A Budapest alatti kotrások következtében Budapest alatt szinté nőttek a medermélyülések, csökkent a vízszint, ezzel nőttek a vízfelszín esések a lemélyí alvízi és a budapesti szakasz között, s így itt a vízsebesség értéke is emelkedett. Ezzel budapesti szakaszra még bejutott görgetett hordalék továbbszállítása fokozódhato Ezért ez a jelenség is hozzájárulhatott, hogy a Lánchíd szelvényében az ún. „tisztavizí kimosás esete felé tolódott. A pillérek körüli vízmozgásokkal és ezek hatásaival a mi század vége óta sok kutató foglalkozott (Széchy 1949, Vásárhelyi 1949). Az adott jelenségek ellen már W. T. Clark, a Lánchíd tervezője és építésvezető A. Clark is védekezett. A Lánchíd eredeti tervei mellett léteztek megvalósulási tervek mint például a mederpillérek építésekor kialakult helyi medersüllyedések mért eredn nyeinek az ábrázolása (Clark 1852-53). Az 1. és 2. ábrán nyomon követhető az épít szádfal felvízi irányból indított szakasza előtti patkó alakú örvény okozta kimélyül melyet kőszórásos kitöltéssel biztosítottak. Ugyanezt tették az alvíz oldalon, ahol is áramlási árnyékbeli örvényrendszer által elmosott mederanyagot pótolták kőszóráss