Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)
2. füzet - Farkas József-Kabai Imre-Mészáros Lajos: Tőzegek szilárdságának vizsgálata
284 Farkas J., Kabai I. és Mészáros L. Az állékonyságvizsgálat fő feladata a csúszólap mentén fellépő normál- és nyírófe szükségek meghatározása. Mint ismeretes, erre a Kötter-féle egyenlet megoldása mégha tározott kerületi feltételek mellett egzakt módszer lenne. Az egyenlet azonban csal homogén, izotróp talaj esetére igaz, s bár az itt érdekes ФлО esetre Jáky (1936) megöl dást adott, ezt, mivel a feltevések a gyakorlatban sok esetben csak bizonyos körülményei mellett teljesülnek, nem lehet alkalmazni. A szokványos vizsgálat végrehajtása a csúszó lap felvételével kezdődik. A csúszólap tőzegek esetén a megfigyelések szerint - a rétegvas tagságtól függően - általában körrel helyettesíthető. A vizsgálat fő kérdése az eredi feszültség meghatározása a csúszólapon. Minthogy az egzakt megoldások nem alkalmaz hatók a gyakorlatban, a lamellás eljárás vált uralkodóvá. A csúszólapon belüli földtöme get egyetlen merev testként kezelő módszerek a feszültségeloszlást csak valamilyei (durva) közelítéssel vagy egyáltalán nem veszik figyelembe, így általában túl kis biztonsá got adnak. Maga az állékonysági vizsgálat általában egyszerű, legfeljebb a legveszélyesebl csúszólap meghatározása miatt kissé hosszadalmas. Ezen segíthetünk, ha a feladató számítógéppel oldjuk meg. A stabilitásvizsgálatok hibájával kapcsolatosan szeretnénk felhívni a figyelmet W (1958) véleményére, aki szerint annak valószínűsége, hogy a törés a nyírószilárdság hibá meghatározása miatt következik be: 77%. Ez természetesen csak az általa vizsgált esetr igaz, de úgy gondoljuk, hogy mivel a hazai gyakorlatban a nyírószilárdsági vizsgálato minősége talán még az említett szerzők által feltételezettől is elmarad, ez az arány mé rosszabb lehet. A biztonsági tényező előírt értéke - véleményünk szerint - esetünkben legalább 1, kell hogy legyen. Finnországi vizsgálatok eredményei alapján a töltés alatti tőzeg törőfeszültsége (a - gyors töltésépítés esetén - a szárnyas nyírószondával kapott nyírószilárdsági csúcséi tékkel (r c s) arányos: <7 t«0,57-r 0,7r c s • N c. (A Itt a 0,57-r 0,7 csökkentő tényező a szondával mért nyírószilárdság fentiekben említe okok miatti redukálásához szükséges. A r c a tőzeg vastagságától ( h) és a töltés szélességét! (5) függő teherbírási tényező. Finnországi vizsgálatok alapján értékét 6,5-re veszik. így: (T t«3,7^4,6r c s. (í Hanraham (1965) azt javasolja, hogy a tőzegekre megengedett „határfeszültséget" szárnyas nyírószondával kapott nyírószilárdsági csúcsértékre kell venni, vagyis: 0 Megítélésünk szerint ez a javaslat messze alábecsli a tőzegek teherbírását. A tapasztalat szerint néha olyan talajtörések keletkeznek, amelyeknél a töltés me; roskad anélkül, hogy nyírásnak lenne kitéve; a töltésen kívüli terepen - kétoldalt „gyűrődés" keletkezik. Franciaországban több töltésnél tapasztaltak ilyen törési alakvá tozást. Erre az esetre Mandel-Salencon (1969) a törőfeszültség meghatározására a a t = t c s • N c (' összefüggést javasolta, ahol N z- а tőzeg vastagságától és a töltés szélességétől fügj teherbírási tényező, értékét a 14. ábráról kaphatjuk meg.
