Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

2. füzet - Rátky István: Kétdimenziós áramlások matematikai modellezése

214 - Rátky István adási lehetőségét. A 2.8. és 2.9. tesztek esetén megvizsgáltuk, hogy az eredmény konvergál-e a permanens értékhez, ha a kezdeti feltétel kismértékben eltér attól. Az eredmények megfelelő konvergenciát mutattak, a konvergencia gyorsabb, ha a meder érdesebb. 3.1. és 3.2. tesztek jellemzői és értékelésük. Vízzáró falakkal határolt területen (pl. hajózsilip) kezdeti-határ feltételként a hossz mentén változó vízmennyiséget adtunk (h = 10 —cos r |Q qq

q^ > nulla sebességeket adtunk. Ha a fenéksúrlódást elhanyagoltuk C- 10

8 m

1/

2/s az első periódus után a kezdeti feltételt két tizedes pontossággal visszakaptuk. Ami azt jelenti, hogy a modell „energiamegtartása" jó. (A modell a valóságban meglévő hullám reflexiót nem veszi figyelembe.) A 6. ábrán bemutatjuk egy fal mellett lévő pont sebességének időbeni változását (Ax = Ay= 500 m, At = 100 s esetén), fenéksúrlódás mentes és fenéksúrlódás (C= 50 m

1/

2/s) esetében. Súrlódásmentes esetben a szélső értékek kismértékű ingadozást mutatnak a kezdeti érték körül. Súrlódásos esetben pedig a sebességek és ennek következtében a hullám exponenciális ellapulása következik be (6. ábra). 6. ábra. Sebesség változás Рис. 6. Изменение скорости Fig. 6. Variation of velocity Bild 6. Geschwindigkeitsänderung 4.1. és 4.2. tesztek jellemzői és értékelésük. Permanens fokozatosan változó vízmozgás számítása konvektív tagok figyelembevétele nélkül. Változó vízmozgást hirtelen szelvény tágulással és belső terelőfallal hoztuk létre. A számítást hideg indítással kezdtük, konstans határfeltételi értékekre (1200 vagy 2400 s alatt) a sebességértékek lineárisan nőttek. A vizsgált tartományok sematikus helyszínrajzát az állandó határfeltételekkel együtt az 5. ábra e és f részletén adtuk meg. Ezek a tesztek példát adnak szűkület és belső határfeltétel megadás lehetőségére. Elrendezési vázlatában teljesen hasonlókat adott meg Abbott (1979), így az eredményekel minőségileg össze tudtuk hasonlítani. Más forrásmunkákkal is összhangban megállapíthattuk, hogy a valóságban keletkező cirkulációt a konvektív tagok figyelmen kívü hagyásával nem kaphatunk.