Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)
2. füzet - Somlyódy László: A szennyezőanyagok terjedésének meghatározása vízfolyásokban
A szennyezőanyagok terjedésének meghatározása vízfolyásokban 197 amely az I. táblázat szerint a Duna középső, kanyargós szakaszára jellemző. A számítást elvégezzük, majd a ű* = 0,04 és 0,12, 2s1 értékek felvételével is (^ = 0,2, illetve 0,6; egyenes, illetve erősen tagolt szakaszon) a megoldás érzékenységének szemléltetése céljából. A partélek eléréséhez szükséges távolság sodorvonalbevezetés esetében a (10) egyenletből L, « 0,027 — 400 2 = 27 000 m 1 0,08 (54 000, illetve 12 000 m a másik két diszperziós tényező mellett). A legnagyobb koncentráció változását x függvényében a (6) és (13) egyenleteknek megfelelően a 6. ábra szemlélteti (sodorvonal-bevezetés). Mint látható a partok eléréséig a (6), illetve (7) egyenletek pontos megoldásnak tekinthetők, ezt követően azonban a (7) összefüggésből adódó c ma x értékek a (2) peremfeltétel figyelmen kívül hagyása miatt egyre durvább közelítést adnak, és nem a teljes elkeveredés koncentrációjához, hanem zérushoz tartanak. 6. áhra. A legnagyobb koncentráció hosszirányú változása Рис. 6. Распределение максимальной концентрации загрязняющего вещева по длине водотока Fig. 6. Longitudinal change of the maximum concentration Bild 6. Veränderlichkeit der ma Minuten hmt-, mm/ion in Längsrichtung A három diszperziós tényezőhöz tartozó görbe eltérése jól tükrözi a megoldás (12) egyenlet által közelítően jellemzett érzékenységét. A 7. ábra c ma x és ő c s hosszirányú változását szemlélteti a három bevezetési módra, a (6b), ( 13) és (14) egyenletek alapján. Az _у о = 80 m esetben a csóva mintegy 85 km után éri el a távolabbi partélt; ezt követően a (6b) egyenlet már nem érvényes. Parti bevezetésnél Li= 108 km. A parti bevezetés hatására lényegesen nagyobb koncentrációk észlelhetők, mint sodorvonal-bevezetés mellett. Az_y = 80 m-hez tartozó koncentrációk a forrás közelében azonosak, mint középső bevezetés esetében, x növekedésével azonban a megoldás tart
