Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

2. füzet - Somlyódy László: A szennyezőanyagok terjedésének meghatározása vízfolyásokban

194 Somlyódy László 4. Geometriai és hidraulikai jellemzők becslése 4.1. Geometriai jellemzők és a vízsebesség A sodorvonal közelében történő szennyvízbevezetések esetében a számítások elvégzéséhez kielégítően használható a mértékadónak tekintett, kisvízi hozamhoz tartozó átlagos vízmélység, szélesség és sebesség. Partközeli bevezetések esetében, keresztirányban a mélység és a sebesség - a morfológiai viszonyoktól függően - erősen változhatnak, a csóva szélességére vetített átlagértékek pedig jelentősen eltérhetnek a teljes szélességre vonatkozó átlagoktól. Ilyen esetekben a számításhoz felhasznált vízmélységet és sebességet a helyi viszonyok mérlegelése alapján kell felvenni, oly módon, hogy a fajlagos vízhozam (q) helyesen tükrözze a hígulás mértékét (7a egyenlet). A part közelében, a leggyakrabban q = hv

x kisebb az átlagosnál, és ezért - különösen a bevezetés közelében - nagyobb c

ma

x értékek várhatók. 4.2. A diszperziós tényezők A vízfolyás valamely pontjában a diszperziós tényező annál nagyobb, minél nagyobb a sebesség turbulens ingadozása, illetve a sebességeloszlás egyenlőtlensége a keresztszelvényen belül (vagy a vízmélység mentén). A keresztirányú diszperziós tényező (D*) meghatározása az irodalom számos egymásnak gyakran ellentmondó - empirikus összefüggést ajánl. A legegyszerűbb és elterjedten használt kifejezés szerint D* arányos a fenékcsúsztató sebességgel (и*), és a hidraulikus sugárral (R), (Fischer-List-Koh-ImbergerBrooks 1979) D* = d$u*R, [mV

1], (31) vagy u* összefüggésének behelyettesítésével D* = d*R(gRI)

11

2. (32) A tapasztalatok szerint egyenes, szabályos csatornákra a dimenziótlan diszperziós tényező értéke: Ú£ = 0,15, [-] (33) (a becslés hibája ±50% körüli). Természetes vízfolyásokban a mélység és a sebesség szabálytalanul változik, a meder kanyargós és számottevőek a partéi egyenlőtlenségei. Mindezek következtében értéke enyhén kanyargós vízfolyások 10 B. ahol о a görbületi sugár) esetében is nagyobb, mint 0,15 és tapasztalatok szerint ÛÇ = 0,2 — 0,6, [-] (34) közötti értékek vehetők fel (átlagosan d£ = 0,6-ot ajánl Fischer-List-Koh-ImberberBrooks (1979), azonban például a Dunára az alsó határhoz közeli értékek adódtak). Élesebb kanyarok hatására df lényegesen meghaladhatja a 0,6 értéket. Hazai megfigyelések szerint B/Q= 3,5 mellett D$ = 2 is adódhat, külföldi mérések pedig ennél nagyobb értékekről is tudósítanak. A rendelkezésre álló, kevés számú kísérleti eredmény szerint, a sarkantyúk fokozzák az elkeveredést a főáramlásban, ugyanakkor azonban lehetőséget nyújtanak a szennyezőanyag