Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)
2. füzet - Somlyódy László: A szennyezőanyagok terjedésének meghatározása vízfolyásokban
A szennyezőanyagok terjedésének meghatározása vízfolyásokban 189 A koncentráció szelvényen belüli „teljes kiegyenlítődéséhez" szükséges távolság számottevően nagyobb, mint L., de a (6) egyenletből nem vezethető le. A (10) összefüggésből az alábbi fontos következtetések vonhatók le: - L ! egyenesen arányos a sebességgel, és fordítottan a diszperziós tényezővel; - L, a szélesség négyzetével nő. Ez magyarázza azt, hogy míg értéke Sajó nagyságrendű folyónál néhány száz méter, a Duna esetében 100 km-t is elérhet. A (10) egyenlet felhasználásával az elkeveredés további fontos jellemzője, a csóva szélességére vetített átlagkoncentráció vezethető le (1. ábra), amely közelítően A (6)-(l 1) egyenletek paraméterére csak közelítő értékek adhatók meg, ezért minden esetben célszerű a számítást érzékenységvizsgálattal egybekötni. Az érzékenység jellemzésére elégséges a legnagyobb koncentráció hibájának becslése, amely a (7a) és (8) egyenletek alapján, linearizálást követően, közelítően a alakban írható. Itt Aq a fajlagos vízhozam hibája; zltJ^ és AD y a sebesség, illetve diszperziós tényező hibái (a (12) egyenlet csupán kis hibákra érvényes). Előbbi a hígulást befolyásolja, míg utóbbi kettő a csóva kiterjedését. Mint látható, a hibaterjedés viszonylag kedvező tulajdonságú, 50%-os hiba D yban vagy t^-ben (amely Aq-1 is befolyásolja) 25%-os eltérést idéz elő c ma x értékében. Az érzékenységvizsgálat a többi, itt ismertetésre kerülő megoldások esetében is hasonló egyszerű módon végezhető el. Jelölje у = 0 ismét a bevezetés helyét (2. ábra). Ekkor a megoldás csupán szorzóban tér el az előzőkben bemutatottól: c á t, = 0,6c, max* (il) (12) 2.2. A parti bevezetés (6a) a legnagyobb koncentráció ismét az y = 0 helyen adódik c, max (7b) továbbá (9a) V (10a) míg a (8) és (11) összefüggések változatlanok maradnak.
