Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)
1. füzet - Somlyódy László-Licskó István-Fehér János-Csányi Béla: A Sajó kadmiumszennyezettségének vizsgálata
16 1 Somlyódy L., Licskó /., Fehér J. és Csányi B. Folyók vízhozamgörbéjéhez hasonlóan természetesen itt is számítanunk kell hiszterézisszerű jelenségre: két állapot - (Q ь Cj) és (Q 2, c 2) - közötti átmenet a Q1+-+Q2 iránytól függően eltérő lehet. Ennek egyik lényeges magyarázata az, hogy a kiülepedés és felkeveredés folyamatai egymásnak nem megfordítottjai. 2.4. Nehézfémek felhalmozódása az élőlényekben Vízinövényekkel kapcsolatos vizsgálatokból kiderült, hogy a víz fölé növő fajok gyökere kb. 20%-kal több higanyt tartalmaz, mint a szár vagy a levél. A víz alá merülő fajok esetében nem mutattak ki ilyen különbséget. A különféle növényekben mért higany mennyisége általában 0,1-0,6 ng/1 (szennyezőanyagok/élőlények szárazanyagsúly) között változott. Az ún. koncentrációtényező fogalmának bevezetését javasolják, amely a vízhez képesti dúsulást adja meg. Ez a növényben, ill. a vízben található higanymennyiség hányadosa. (Ottawa River Project 1977). Hasonló a helyzet a kadmiumfelvétellel is: a talaj kalciumtartalmának növekedésével a kadmium csökkenő mértékben kerül a növényekbe (kompatitív mechanizmus). Hosszan tartó haltesztek alkalmazásával megállapítható a halak szervezetébe épülő nehézfémek mennyisége, valamint a beépített fém felezési (kiürülési) ideje ( Kudo 1976). A halak testhossza és higanytartalma közöti összefüggést az Ottawa River Project (1977) keretében tanulmányozták regresszióanalízis alkalmazásával. Bár a higany folyóba kerülő mennyisége 1972 óta fokozatosan csökken, a halak szervezetében nem mutatható ki csökkenő tendencia. Ez a jelenség szintén a míkroszennyezők hosszú ideig tartó veszélyességére utal. Az ausztráliai Molonglo folyóval kapcsolatos helyszíni vizsgálatok azt mutatják, hogy a bányászati tevékenység miatt a folyóba került nehézfémek (Zn. Pb, Cu, Cd) a vízi élővilágot nagyrészt kipusztították, ill. a fajdiverzitást minimálisra csökkentették. A szennyezőforrások környezetében, ill. azoktól távolodva nagymértékű cink-akkumuláció figyelhető meg, főként a vízparti fűzfák leveleiben. A vegetációperiódusnak megfelelően a cink ciklikus úton visszakerülhet a lehulló falevelekkel együtt a folyóba (Nicholas-Thomas 1967). 2.5. A szennyezőanyag transzport teljes folyamata A szennyezőanyagok felszíni vízbe kerülésétől kezdve annak transzportja - a teljesség igénye nélkül - a következőképpen játszódik le. A vízfolyásba való bejutást követően fizikai, fizikai-kémiai és kémiai folyamatok játszódnak le a két eltérő tulajdonságú víz között. Ezeket a bennük lévő oldott és szilárd állapotú míkroszennyezők, egyéb szerves és szervetlen anyagok (oldott és szilárd), ionkörnyezet, pH, Eh stb. jellemzik. A keveredés és a reakciók a befogadóban játszódnak le, melyeket fizikai szempontból az adott pillanatban a folyó alakja, érdessége és a meder anyagi összetétele, a vízmélységek, a sebességtér és a turbulenciaviszonyok jellemeznek. Hosszabb periódust tekintve természetesen mind a kibocsátás intenzitása, mind a vízhozam időben változó. A szennyezőforrás helyét követően a vízfolyásban átmeneti szakasz alakul ki. Ennek egyik jellemzője a hidraulikai értelemben vett elkeveredés, amely a sebesség és turbulenciaviszonyoktól függően szennyezőanyag-csóvát eredményez és amelyre az egyéb változások jelentősen nem hatnak vissza. Másik jellemzője az, hogy (a fenti elkeveredéstől is függően) a két különböző minőségű vízből fizikai és kémiai szempontból új tulajdonságokkal rendelkező víz keletkezik. Ebben a jelenlévő mikroszennyezőkre eltérő, új oldott/szilárd arányok alakulnak ki, a szilárd formák pedig komponenstől függően különböző frakciókban lesznek jelen.
