Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

162 Somlyódy L. és Hock В. \VK.8S0J7ÖI (biológiailag tisztított ] mechanikailag tisztított >szennyvízből tisztítatlan J © Összes terhelés: ® + <D + ® (?) Terhelés, ha nem lenne szennyvíztisztítás 1. ábra. Közcsatornából származó szennyvizek NO ^ -N terhelése Рис. 1. Нагрузка коммунальных стоков по NO ^ -N Fig. 1. NO j -N load of wastewaters originating from public canals Figure I. La charge de NO j -N des eaux usées provenant des égouts d' assainissement a fenéküledékben halmozódnak fel. A (fenti) mikroszennyezők az egyik legsúlyosabb, „modern" vízminőségi problémát okozzák világszerte. A nehézfémekre a jelenlegi állapot Magyarországon kielégítően feltérképezett (Literáthy-László 1980). A törzshálózati vízmintavételi helyekre (közel száz) vonatkozó, 1979. évi felmérésből az alábbi következtetések vonhatók le: - Az iparosodás előtti állapotot tükröző háttérértékhez viszonyítva az üledék kadmium, higany, stb. felhalmozódása a vízfolyások belépő szelvényében 2-20-szoros. Hasonló arányok érvényesek a Duna és Tisza kilépő szelvényére is. - A Duna-vízrendszer egészére a 2-20-szoros akkumuláció jellemző. - A Tisza-rendszer állapota ennél lényegesen kedvezőtlenebb; a felhalmozódás mértéke helyenként 200-szoros. A vízminöségromlás további kiváltója a mezőgazdaság kemizálása, amely a műtrágya-felhasználás rohamos növekedésével jár együtt. Bár a KSH adatai alapján készült 2. ábra adatai önmagukért beszélnek (1-4 jelű görbék), mégis szükséges megemliteni, hogy a három műtrágyatípus közül legnagyobb veszteséggel 10%) a nitrogén-alapanyagú műtrágyák hasznosulnak, és a bemosódó N már nem bomlik tovább, hanem folyamatosan növeli a felszíni és felszín alatti vizek nitrogéntartalmát. A műtrágya-felhasználás növekedéséhez hasonló, azzal okozati összefüggésben álló időbeli változásokat számos helyen észlelhetünk felszíni és felszín alatti vizeink vízminőségében. így a 2. ábra 5 jelű görbéje a mesterséges eutrofizálódással (szintén globális vízminőségi probléma) való közvetlen kapcsolatot érzékelteti (a Keszthelyi-öböl fitoplankton biomasszájának évi legnagyobb értékei az 1965-1982. évi vizsgálatok alapján), ( Vörös 1984). A 2. ábra 6 jelű görbéje pedig a Dunamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat a Duna jobb parti vízbázisán termelt parti szűrésű víz nitráttartalmának növekedését mutatja be 1968-1978. évi adatok alapján (VGI 1980). A szakosított állattartó telepeken keletkezett hígtrágya jellegű szennyvizek is elsősorban a talajvíz potenciális szennyezői. A mintegy másfél millió sertés és 200 ezer szarvasmarha hígtrágya mennyisége 60-65 ezer m

3/d-re becsülhető (ami 0,930-1,180 • 10

6 kg szerves anyagnak, 70-90 • 10

3 kg N-nek, 15-20 • 10

3 kg P-nak felel meg naponta), (VGI 1983).