Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízkincsünk mennyisége és minősége 159 I. táblázat A vízigény növekedése [%/év| Vízigény fajtája 1965-1980 1980-2000 Lakosság + közületek 5,0 3,6 Ipar 2,9 1,6 Villamosenergia-ipar 6,1 4.3 Öntözés 3,4 3,6 Összesen: 4,7 3,7 - Alvízi ország jellegünkből kifolyóan számolnunk kell a vízkészletek jövőbeni változásával, csökkenésével. Ez a jelenség főleg a Tisza-vízrendszerben jelent majd mennyiségi problémát. - Aszályos években a mértékadónak tekintett augusztusi 80%-os vízhozamokhoz képest kedvezőtlenebb viszonyok következhetnek be, ugyanakkor pedig az öntözési vízigény a tervezettnél nagyobb mérvű. - A vízkészletek és vízigények térbeli eloszlása távolról sem egyenletes. Míg a (mederben hagyandó élővíz levonása után fennmaradó) szabad vízkészletek megoszlása a Duna és a Tisza vízrendszer között 85-15%, addig a vízigények megoszlása 59-41%. Ez az arány aszályos időszakban még kedvezőtlenebbül alakul a Tisza-vízrendszerben (tenyészidőszakban mintegy 0,7-0,8 milliárd m

3 vízhiány jelentkezhet), (OMFB 1985), a nagytérségi, regionális vízgazdálkodás helyes megtervezése ezért itt különösen fontos feladat. A felszín alatti vízkészlet legnagyobb hányadát a partiszűrésű vízkincs reprezentálja (2,7 milliárd m

3/a), ami azonban elvileg nem önálló, hanem a felszíni vízkészlet egy speciális módon megcsapolható részének tekinthető. A réteg- és a karsztvizet (2,4, illetve 0,5 milliárd m

3/a) - a jelenlegi igénybevételén túlmenően - a jövő tartalékának kell tekinteni. A kitermelhető dimanikus talajvízkészlet 1,2 milliárd m

3/a-ra tehető (Major 1963). A vízmérleg egyensúlyának jövőbeni biztosítása átgondolt stratégiák következetes alkalmazását kívánja meg. A vízigények alakulásában döntő szerepe lehet egy, a víz reális árát tükröző ösztönzőrendszernek. Enélkül mindenki annyi vizet fogyaszt, amennyi éppen - olcsón - rendelkezésére áll. Megemlítjük, hogy a Dunára települt Dunai Vasmű 59 m

3 friss vizet használ fel egy tonna acél előállítására, a tiszai vízrendszerre települt Lenin Kohászati Művek és Ózdi Kohászati Üzemek 10, illetve 8 m

3-t. A vízkészletek növelése, illetve jobb időbeli és térbeli elosztása átvezetésekkel és tározók építésével valósítható meg. A szükséges intézkedések meghatározása alapos költség-haszon elemzést kívánna meg. Az összefoglaló elemzésből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az igények 2000-ben is kielégíthetők lesznek. Elosztási nehézségek jelentkezhetnek, elsősorban a Tisza vízrendszerében, ezek gazdaságos megoldása átgondolt nagytérségi vízgazdálkodási politikát kíván meg. Ezt a szemléletet tükrözi az MTA elnöksége által 1982-ben megvitatott tanulmány (MTA-OVH 1982), amely arra az optimista végkövetkeztetésre jut, hogy az ország