Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

1. füzet - Bruhács Jenő: A nemzetközi vízjog kodifikációja

A nemzetközi vízjog kodifikációja • 127 (joggal való visszaélés, jóhiszeműség, együttműködés, károk jóvátétele) fel lehetne használni. Schwebel I. jelentése (Annuaire 1979) először exponálja a nemzetközi vízügyi viszonyokat rendező nemzetközi jogszabályoknak azt az alapvető sajátosságát, hogy összhangban kell állniuk a víz mozgását meghatározó természeti törvényekkel, vagy legalábbis azokat nem hagyhatják figyelmen kívül. A jelentés figyelembe veszi azt a tényt is, hogy a nemzetközi folyók igen sokfélék nemcsak természetföldrajzi, hanem az érdekelt államok hasznosítási, gazdasági és politikai viszonyai szempontjából is. Ebből azt a következtetést vonja le. hogy elsősorban az érdekelt államok által kötött nemzetközi szerződéseket illeti meg az elsőbbség, a nemzetközi szokásjog (és a kodifikációs egyezmény) csak másodlagos jellegű lehet. E koncepcióból következik a nemzetközi vízjog dualista szerkezete. Van egyrészt a nemzetközi szokásjog, illetve az azt kodifikáló (és továbbfejlesztő) keretszerződés, másrészt az egyes folyókra vonatkozó nemzetközi szerződések, az ún. „rendszer-megállapodások". Schwebe! II. jelentése (Annuaire 1980) figyelembe véve az NJB és a Közgyűlés VI. bizottságának értékelését és javaslatait, tovább pontosítja a kodifikáció direktíváit. A nemzetközi folyó fogalmát azonosítja a nemzetközi vízrendszerrel. Szabatosítja a nemzetközi vízjog szerkezeti dualizmusát, megjelennek a rendszermegállapodás, a rendszerállam terminus technicusok és kidolgozza a tárgyalási kötelezettség és a pactum de contrahendo

3 szabályát. Megjelenik a nemzetközi folyó, mint megosztott természeti erőforrás, mely nyilvánvalóvá teszi azt, hogy az államok jogai nem abszolútak. Schwebel III. jelentése (A/CN. 4/348 1981) az ésszerű és méltányos részesedés, a károk miatti felelősség, szennyezés, környezetvédelem, a vízkárok elhárítása, a katasztrófák esete, a vízszabályozás, a vízkészletek védelme és biztonsági problémáit tartalmazza. Valójában igen kevés kérdés maradt ki, mint pl. a vízgyűjtőn kívülre történő vízelvezetés, a költségmegosztás szabályai, a természeti szépségek megőrzése. Evensen I. jelentése (A/CN. 3/367 1983) kevés új dologgal gazdagítja a kodifikáció irányelveit, inkább arra koncentrál, hogy az egységes koncepció már konkrét megoldásokban jelenjen meg. Abból indul ki, hogy a nemzetközi folyó a megosztott természeti erőforrások közé tartozik. A legfontosabb általános szabályok az ésszerű és méltányos részesedés, valamint a károkozás tilalma. Ezenkívül a jelentésben a nemzetközi együttműködés és az igazgatás, ideértve az előzetes értesítést, az információgyűjtést és kicserélést, továbbá a víz ártalmai elleni védelem szabályai és a nemzetközi vízügyi viták elintézési módjai szerepelnek. 1.2. Az NJB állásfoglalása Az NJB folyamatosan megtárgyalja a külön előadók jelentéseit, tagjai véleményt nyilvánítottak mind a kodifikáció általános irányelveiről, mind pedig az egyes konkrét megoldásokról, a tervezet egyes cikkeinek szövegéről. Az NJB vitái körülbelül tükrözték a nemzetközi közösség véleményének megosztottságát olyan alapvető kérdésekben, mint a nemzetközi folyó definíciója, a nemzetközi folyó mint megosztott természeti erőforrás, stb. Az NJB ideiglenes jelleggel 1980-ban a következő cikkeket fogadta el: a szerződés tárgyi hatálya (1. cikk), a rendszerállam és a rendszermegállapodások (2-3. cikkek), a 3A szerződéskötésre vonatkozó egyezség.