Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)
1. füzet - Jolánkai Géza: A Zala foszfor-hossz-szelvény vizsgálata
A Zala foszfor-hossz-szelvény vizsgálata 93 utóbbi kettőnél két-két db pontminta vízhozamméréssel egybekötve). A többi befolyó víznél egy-egy, illetve két-két pontmintát vettek. Minden mérhető befolyó víz vízhozammérését elvégezték és később a helyszínre visszatérve ellenőrizték, hogy volt-e vízállás változás. A vízhozammérések (Q) és a koncentráció (c) mérések, továbbá a terhelések (T) adatait az I. táblázat mutatja be. A VITUKI által vett mintákat a VÍZIG és a VITUKI laboratóriumában is elemezték. Az alábbi elemzésnél - az egyöntetűség érdekében - csak a VÍZIG vízanalitikai adatait vettük figyelembe. (Kiugró analitikai eredmény eltérés a két párhuzamos vizsgálat között csak néhány esetben volt. és az is csak a kisebb koncentráció tartományokra korlátozódott.) 2. Az eredmények értékelése Nyilvánvaló, hogy egyetlen - adott vízhozam tartományhoz tartozó - vizsgálat alapján levonható következtetések csak iránymutatók lehetnek. Ahhoz, hogy megbízható következtetéseket lehessen levonni a Zala teljes foszfor forgalmára, ezt a mérőprogramot többször, különböző vízhozam és hőmérsékleti (vegetációs) viszonyok között is meg kell majd ismételni. Jelen vizsgálat közelítőleg a sokéves KÖQ viszonyok között és permanensnek tekinthető állapotok mellett folyt le. A vizsgálatok eredményei közül az összes foszfor (ÖP) komponensre az anyagmérleget az I. táblázat mutatja be. (Hasonló értékelő táblázat készült a többi mért komponensre is.) A feltüntetett koncentráció és vízhozam értékek átlagértékek, amelyeket a számított folyási idők érvényesnek elfogadott tartományában vett minták (mért vízhozamok) alapján határoztunk meg. A táblázatokban az egyes paraméterekre 4-4 zalai szakaszra készítettünk anyagmérleget az alábbi módon. A felső szelvények mért vízhozam (QF), koncentráció (C F) és számított terhelés (Tf = Q fC f); valamint az alsó szelvények megfelelő mért adatai (QA, С A és T A) alapján meghatároztuk az oldalirányú hozzáfolyást. Q d= Q a-Q f-ÍQ B, (1) i= 1 mértékét (ahol n = a mért befolyók száma). Ehhez a c D koncentráció értéket az alábbiak szerint becsültük: ,5 T" = , (2) azaz kiszámítottuk a mért befolyó vizek vízhozammal súlyozott átlagkoncentráció értékét és feltételeztük, hogy a többi nem mért (nem mérhető) kis befolyó, illetve a diffúz hozzáfolyás ezzel az átlagos koncentrációval érkezik. Olyan esetben, ahol a kis befolyókon vízhozammérés nem volt lehetséges, de vízmintát vettünk, ott az utóbbiakra számtani átlagként képeztük a koncentrációt és ezt súlyoztuk a számított Q D vízhozammal az ilábbiak szerint: n m i 17.,+ßi.Is: (3) I QB, + Q D
