Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

1. füzet - Joó Ottó: A Balaton eutrofizálódásánek csökkentési lehetőségei

84 Joó Ottó származik a városi szennyvíztisztítótól és mennyi a város egyéb helyeiről, hogyan vonul le ez a szennyezéshullám a Zalán, ugyanakkor mekkora foszfor terhelés jön a mellékvizekről, végül a Zala öntisztuló-képességének megismerése. Az egyeztetett program szerint a következő mérések folytak. A VÍZIG mérte Zalaegerszeg szennyezését: a szennyvíztisztító elfolyó vizeit, ennek befogadóját, a Vizslaréti-árkot a szennyvízbefolyás fölött és alatt, a Felső-Válickát és a bele torkolló Avasárkot a balatoni út szelvényében, valamint a Zala szelvényeket. így a zalaegerszegi szennyvizek befolyása fölötti szakaszon Zalaegerszeg-Andráshidát, majd a szennyvíz befolyás alatt Alibánfa, Zalabér, Zalaapáti és Fenékpuszta (torkolati) szelvényeiben vizsgáltuk a Zalát. Végül a fenékpusztai szivattyútelep fölött, alatt az Egyesített-övcsatornát és a Keszthely város tisztított szennyvizeit is tartalmazó belvizek átemelését elemeztük. A VITUKI a Zalaegerszeg alatti mellékvízfolyásokat mérte. A mellékvízfolyások adataival a Zalaegerszeg alatti vízgyűjtőnek jó háromnegyedét kívánták jellemezni. A zalaegerszegi szennyvíztisztítónál óránként, a Zala folyó mérési szelvényeiben pedig a 24 órás vizsgálatoknál két óránként vettünk mintát. Vízhozammérések a vizsgálat időszakában a kisebb vízfolyásoknál 1-2-szer, a nagyobbaknál 2-4-szer, a szennyvíztisztítónál 8-szor voltak a vizsgálat teljes időszakában. A Zalán az őszi kisvizek helyett a csapadékos ősz miatt a közepes vízhozamokat meghaladó vízviszonyokat találtunk. A vízgyűjtőn a mérés időszakában és előtte egy héttel csapadék nem volt. A vízmintavételeket a VÍZIG laboratóriuma vizsgálta az alábbi jellemzőkre: összes foszfor (ÖP), összes oldott foszfor (OP), foszfát-foszfor (P0

4-P), foszfát-ion (P0

4~

3), összes lebegő anyag (L), összes oldott anyag (O), klorid és szulfát-ion (СГ, S0

4

2~). Ellenőrző vizsgálatokat a VITUKI is végzett. A vízhozam értékeket (Q), a mérések és a szelvények Q-H görbéi alapján minden mintavételi időponthoz megadtuk. A zalaegerszegi szennyvíztisztító elfolyó vizének néhány fontosabb jellemzőjét а VII. táblázat mutatja. Az 1982. XI. 22. 7 óra-XI. 23. 6 óra között 14,4 • 10

3 m

3/d szennyvíz érkezett, 1982-ben a csúcs 17,1 • 10

3 m

3/d volt. A 24 órás mérési sorozat alapján megállapítható, hogy a szennyvízterhelés reggeli csúcsideje 7-9 óra közé, a délutáni 13-16 óra közé esik. A terhelés minimuma 1-5 óra között van. A zalaegerszegi szennyvíztisztítóról elfolyó vízben a foszfor 13-15 óra és 19-24 óra között a legnagyobb. A legkisebb mennyiséget 4-5 óra között mértük. A napi átlagos 1,5 g/s OP terhelés átszámítva 47 • 10

3 kg/év. A vízhozam viszonyokat is figyelembe véve ez 41 • 10

3 kg/év-es foszforterhelést jelentene. Ez az érték az utolsó évek számított 38 • 10

3 kg/év-es zalaegerszegi foszforterhelésével jó egyezőséget mutat. Ez az érték azt jelenti, hogy a zalaegerszegi foszforterhelés 96%-át túlterhelt kétfokozatú szennyvíztisztító vizei adják. Ha a 116 km

2-es Felső-Válickát is ideszámítjuk, még mindig a szennyvíztisztító adja az ÖP terhelés 86%-át. Az egyes nagyobb mérési helyeken az összes foszfor, oldott összes foszfor, lebegő és oldott anyag töménységének és hozamának, valamint a vízhozamnak a napi ingadozását a 7. és 8. ábrákon tanulmányozhatjuk. A foszforterhelés kettős csúcsa Zalabérig van meg és Zalaapátinál már nem mutatható ki. Fenékpusztánál a 5-17 órák közötti magas tápanyagtartalmú és vízhozamú időszakos belvíz szivattyúzás hatását mutatja. А VIII. táblázat a mérésekből képezett napi átlag töménységek és hozamok alakulását vázolja az ÖP, OP, P0

4-P, O, Lés Q jellemzőknél a Zala érintett szakaszának mért szelvényeiben ezek vízgyűjtőterületének és a torkolattól való távolságának feltüntetésével.