Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

1. füzet - Baross Károly-Kornisné Akantisz Zsuzsanna: Folyószabályozás kettős mederátvágással a Rába papóci szakaszán

60 Baross К. és Kornisné Akantisz Zs. A folyó ezt korrigálva az árkot feltöltötte és az átvágáskor végzett bal oldali kotrás utáni mederfelvételen már nyoma sincs az ároknak. A kezdeti szakaszon a 84.-85. szelvény jobb partján a kisvizes időszakban tapasztalt kedvező áramlási viszonyok a 86.-87. szelvények környezetében már rendeződtek, megkezdődött a rendkívül széles szelvényekben a bal parti lerakódás, a régi meder feltöltése. A 84. szelvényben beszórt jelzett kavics egy részét a bal oldalon keletkezett szigetben találtuk meg. A mederszelvények ebben az időszakban meglehetősen állékonynak mutatkoztak (4.-5. ábra). Ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy a kanyarulati viszonyok jók és az áramló víz leválások nélkül követi az íveket (11. ábra). Azt, hogy az átvágás vonalozása mennyire felelt meg a folyónak, mutatja az, hogy egyetlen kőzárás megépítése elegendő volt. Az alsó átvágott kanyar felső végét a folyó maga zárta el, a 84.-90. szelvények környékén felszedett mederanyaggal. Ezt igazolta az is, hogy az 1980. május közepén a 84.-es szelvénybe beszórt, jelzett kavicsokat legnagyobb számban a második átvágott kanyar régi medrének folyó-építette elzárásában találtuk meg. Az új átvágás először 1980. októberében kapott a szabályozási szintet meghaladó árvizet. Az elöntés, a műveket meghaladó vízállás időtartama csak néhány napos volt. Az árvíz levonulása utáni megfigyeléseink szerint a vonalozás a nagyvízi áramlási viszonyoknál is kielégítőnek bizonyult. Kivételt képezett a felső szakaszon a jobb parti kőszórás kezdete, melyet már az első, 1980. októberi árvíz mindinkább sarkantyúvá alakított (10. ábra). A sarkantyú-hatásra kialakult áramlás azonban tartós kisvizes időszakokban jelentős szelvényalak módosulásokat már nem okozott, mint ezt a szelvényfelvételek mutatják. Az alsó átvágás kezdeténél az árvíz a 91.-93. szelvények között a régi medret gyakorlatilag a környező terepszintig elzárta. A szabályozási terv ebben az elzárásban is kőanyagot írt elő. Miután a szabályozás szakaszosan készült, az elzárás kőanyaga csupán a folyó építette kavics-elzárás (lerakódás) védelmére épült be (12. ábra). Az 1980. novemberi és az 1982. áprilisi felvételek között jelentős változás nem volt (4-6. ábra). Az átvágás alsó szakaszán, a régi mederhez való csatlakozásnál a széles meder jobb oldalának feltöltődése, a meder leszűkülése tapasztalható. A sebességeloszlási ábrák szerint a 85. szelvénynél a parteróziót okozó sebességek minden vízállásnál kialakulnak, de a hatásukra bekövetkező szelvényváltozás nem jelentős. A lassan megmozduló mederanyag azonban a kőszórás vége mögötti szelvény jobb oldalán lerakódik, erre utalnak a 86. szelvényben végzett sebességeloszlás mérések, de a lerakódás mértéke a kérdéses időszakban nem haladta meg a 0,40 m-t (4. ábra). A régi mederhez csatlakozó szakasznál a 94-es szelvényben a régi jobb parti ág már majdnem feltöltődött, a sebesség eloszlási ábrák szerint kimosás már a nagyobb vizek esetén sem várható. 1982. októberében azután egy olyan árhullám vonult le a Rábán, mely 390 m

3/s-os vízhozammal tetőzött és a kiépítési vízhozamot egy teljes hónapon keresztül meghaladta. A kőművek elöntése is több, mint három hétig tartott. Az árhullám hatását a 4.-8. ábrákon tüntettük fel. Tapasztalataink szerint az árhullám csak a kezdeti, még emelkedő szakaszán okozott káros elváltozásokat. Ez a jelenség - ahogyan várható volt - a homorú parti kőszórás felső végénél már az előző árhullám után is elfajult partszakasz (10. ábra) további romlását okozta. A jobb part elmosása már a 84. szelvény fölött megkezdődött. A 85. szelvényben közel 20 m szélességben kikagylósodott a part ( 13. ábra). A part alatt haladó sodorvonal a kőszórás végénél balra tolódott. A 86-os szelvényben megkezdődött a meder-átrendeződés; a kőszórás vége alatt a jobb parti lerakódás ( 14. ábra) és a bal