Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

4. füzet - Gorzó György-Kiss Gábor: A balatoni 1982. évi trofitásemelkedés okai

588 Gorzó Gy. és Kiss G. 1. Az adatsorok előállítása A Balatonból 1982-ben 16 mintavételi helyen (II. táblázat) 262 db víz- és 84 db iszapmintát vettünk. II. táblára! Mintavételi helyek Siófoki-medence 1. 0.4.FB.0I. Balatonvilágostól 3 km-re a nyílt vizén 2. 0.4.FB.02. Fűzfői öböl, a K-Ny-i parttól 300-300 m-re 3. 0.4.FB.03. Siófok-Alsóörs vonalában, tóközép 4. 0.4.FB.04. Balatonfüred, öböl Szemesi-medence 5. 0.4.FB.05. Tihany-Szántód között, tóközép 7. 0.4.FB.07. Bozsai-öböl, a Tihanyi-félszigettől 1 km-re 8. 0.4.FB.08. Balatonakaii, tóközép 9. 0.4.FB.09. Révfülöp-Balatonboglár között, tóközép Szigligeti-medence 10. 0.4.FB. 10. Badacsony, tóközép 11. 0.4.FB.11. Szigligeti-öböl, a Kétöles-patak torkolatánál 12. 0.4.FB.I2. Balatongyörök, tóközép 17. 0.4.FB.I7. Szigligeti-öböl, tóközép Keszthelyi medence 13. 0.4.FB.13. Keszthelyi-öböl, a Büdös-árok torkolatától 150 m-re 14. 0.4.FB. 14. Zala-torkolat, a torkolati nádtól 200 m-re 15. 0.4.FB.15. Balatonberény, strand 16. 0.4.FB.16. Keszthelyi-öböl, tóközép Az a-klorofill és a vízbakteriológiai méréseket felszíni, az algaszám és a biomassza vizsgálatokat rétegmintákból végeztük el. Az N-ciklus baktériumcsoportjainak sejtszámát vízből és iszapból állapítottuk meg. A vízmintákat steril bakteriológiai mintavevővel, az iszapmintákat Hargrave-típusú iszapmintavevővel vettük. A helyszínen tartósított algamintákat 5 és 10 cm

3-es kamrákban történt ülepítés után fordított mikroszkóppal dolgoztuk fel (Felföldy 1974). Az a-klorofillt a vízügyi gyakorlatban elterjedt módszer szerint (Felföldy 1974) mértük. A különböző csíraszámok (összcsíraszám, Clostridium, coliform, fekál coli) megállapítása a higiénés gyakorlatban bevált módszerek alapján (KGST 1975, Lányi 1981) történt. Az N-ciklusban szereplő baktériumok számát speciális táptalajokon (Szegi 1979) határhígításos eljárással állapítottuk meg. A feltételezetten cianofágot tartalmazó vizeket Sartorius membránfilteren (0,45 тц) szűrtük és szűrés után a kontrollokat autoklávban (137 °C, 1,3 atm. túlny.) is sterilizáltuk. A fágvizsgálatokat plakkmódszerrel és folyadék-tenyészetekben végeztük. A plakkmódszer során nagy tömegben membránra szűrt algát használtunk. A fágok mennyiségének megállapítására fágtitrálással is próbálkoztunk. Tisztatenyészetek (Anabaenopsis raciborskii) előállítása a cianobaktériumok számára ajánlott táptalajokon (Felföldy 1972) sem sikerült. Mivel vizsgálataink főként a minimum faktor (limitáló tényező) megállapítását célozták, a hidrobiológiában elterjedt módszernek megfelelően (Goldman 1960, 1961, Hepner 1962, Hannemann 1968, Martin-Novotny 1975, O'Brien-Huggins-Denoyelles 1976) a fénytermosztátos tenyésztési kísérletekhez olyan Bala-