Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)
4. füzet - Kovács György-Domokos Miklós: Segédletek a dunántúli kisvízfolyások szélsőséges vízhozamainak becslésére
Segédletek a dunántúli kisvízfolyások szélsőséges vízhozamainak becslésére 5 /9 - A rendelkezésre álló, az 1954 ill. 1963. évi állapothoz képest nagyobb számú, hosszabb és megbízhatóbb adatsorok az izometrikus vonalak differenciáltabb szerkesztését tették lehetővé; - A Bj о/ értékek a Nyugat-Dunántúlon kissé emelkedtek, a Balatontól délre eső és különösen a Mecsektől délre fekvő területeken, valamint a Velencei-tótól északra jelentős - helyenként 50%-os - csökkenés mutatkozott. (Ennek lehetséges okai közül a legfontosabbnak azt tartjuk, hogy az eredeti térkép e területeken a vizsgálatot követő időszakra túlságosan nagyütemű jó karba helyezést feltételezve, jelentős biztonsággal számolt.) 2.2. Az általánosított Csermák-képlet állandóinak meghatározása mozaikrégiónként Kísérletet tettünk arra, hogy az (1) képlet általánosított NQ r/ o = B y /A\ x (3) alakjában - korábbi példákat (Klemes 1973, Beke-Eszéky-Virágh 1983) követve - nemcsak a 5 3 % szorzótényezőt, hanem az и 3°/ hatványkitevőt is szabad változóként kezelve, meghatározzuk az mértékadó árvízhozam régiónként érvényes területfüggvényeit. Mivel a (B v/ o, п У /<) értékpárokat területegységenként lehet meghatározni, a Dunántúl területét árvízhidrológiai szempontból homogénnak tekinthető ún. mozaikrégiókra osztottuk, arra törekedve, hogy azok mindegyikére teljesüljenek a következő követelmények: - a régió határai legyenek természetföldrajzi, vízrajzi vagy éghajlati határok; - a régió a vizsgált vízhozamjellemző becslésére szolgáló segédletek szerkesztéséhez egységként legyen kezelhető; - az egyes régiókba lehetőleg kellő számú, területileg jól elosztott és vízgyűjtőnagyság tekintetében nagyobb tartományt felölelő észlelési szelvény essék. Nyilvánvaló, hogy a követelményeket egyidejűleg kielégítő mozaikrégiók 3 kijelölése csak ismételt próbálgatásokkal, mérlegelésekkel volt közelíthető. A kijelölés végeredményeként kapott 8 régiót a 1. ábrán tüntettük fel. A (3) képlet B y/ o és w 3 % tényezőjének - folytonos területi változásukat feltételező egyszerre való optimálása matematikailag határozatlan feladat. Ezért a következő empirikus módszerhez folyamodtunk. Az összetartozó (NQ y /, A) értékpárok alkotta pontokat mozaikrégiónként kettőslogaritmikus koordinátarendszerben ábrázoltuk és regresszióval egy-egy egyenessel kiegyenlítettük. Az eredményeket a 2. ábrán tüntettük fel. (A 8. mozaikrégió közül egyre, a H jelű Dunazug-hegységre nem volt adatunk.) A kapott értékeket szemlélve, érdekességként megállapítható, hogy az л 3у „optimális" értéke a Dunántúl területén az (1) összefüggés nyy = 0,5 állandója körül ingadozik ugyan, de eléggé tág határok (0,43 <n 3^< 0,67) között változik: a nagyobb értékek Nyugat- és DélDunántúlon (A, B, D és E mozaikrégiók), a kisebbek a Dunántúl középső (C és F mozaikrégiók) és északi-keleti részén (G mozaikrégió) találhatók. értékei - mivel п У/ о értékétől erősen függenek - természetesen eltérnek a B T / árvízi tényező korszerűsített térképéről (1. ábra) leolvasható értékektől. 3 A mozaikrégió fogalmát a Kovács 1984, 3.2. fejezetben definiált régió (hidrológiai zóna) értelmében használjuk.
