Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

4. füzet - Kovács György-Domokos Miklós: Segédletek a dunántúli kisvízfolyások szélsőséges vízhozamainak becslésére

Segédletek a dunántúli kisvízfolyások szélsőséges vízhozamainak becslésére 5 /9 A műszaki segédletben is közreadott ( VMS 1977) B

3„ árvízi tényező térképhez az ötvenes évek első felében az egész országban csak mintegy 20 szelvényre állt rendelkezésre viszonylag hosszú és megbízható adatsor, további mintegy 120 szelvény adata becsült érték. Ennek ellenére ez a térkép megbízható alapnak bizonyult a 60-as évek elején összeállított második kerettervbeo a hazai domb- és hegyvidéki kis vízgyűjtőkre megadott mértékadó tetőző vízhozamértékek becsléséhez. A térképnek - egyelőre a Dunántúlra szorítkozó - újraszerkesztésekor a következő feltételezéseket, információkat és adatokat használtuk fel: - Feltettük, hogy az (1) alatti összefüggés, amely a mértékadó tetőző értéket a vízgyűjtőterület и = 0,5 hatványával, illetve a térkép szerinti árvízi tényezővel teszi arányossá, továbbra is érvényes; - Kiinduló információkat adott az eredeti térkép 1963-ban módosított - 1977-ben szabványosított - változata ( VMS 1977); -A módosítás közvetlen adatanyagát összesen 51, legfeljebb 3300 km

2-es vízgyűjtőjű dunántúli vízfólyásszelvény - legalább 8-10 évi, de nagyrészt legalább 1963-ig visszanyúló - vízhozam-adatsorai szolgáltatták. Az utóbbi adathalmazból GMmta7-eloszlásfüggvény alkalmazásával határoztuk meg a térképre közvetlenül felkerülő 3%-os meghaladási valószínűségű tetőző vízhozamokból visszaszámolt B

r/

o árvízi tényező értékeket, amelyeket - Zsuffa és munkatársai - hosszszelvény mentén is ábrázoltak. így a térképre az 51 mérési szelvényre vonatkozó főadaton kívül a hossz-szelvények további jellemző pontjaira vonatkozó értékeket is - összehasonlító és tájékoztató igénnyel - fel lehetett vinni. Ennek különösen a magasabb hegyvidéki részvízgyűjtők Z?

3

% értékeinek felvételénél volt nagy jelentősége. Az alapul vett adatsorok hossza korántsem azonos, azaz a minta nem homogén. Az adatoknak mintegy 20%-a csupán 1970-től, kb. 70%-a a 60-as évek elejétől kezdődő adatsorokra alapul és csak néhány adat származik igazán megbízhatónak tekintett 30-40 évi adatsorokból. A legalább 1963-ig visszanyúló adatsorból származó értékeket teljes értékűnek, az ennél rövidebbekből származókat tájékoztató- és kontrolladatoknak tekintettük és figyelembevételükkor különös figyelmet fordítottunk a többi értékkel való összhangra. A 43 figyelembe vehető szelvény adatait Magyarország 1 : 500 000-es térképére vittük fel és - miközben alaptérképeken folyamatosan figyelembe vettük a különböző természetföldrajzi tényezők területi alakulását - a pontok közé izometrikus vonalakat szerkesztettünk (1. ábra), azaz meghúztuk a kerek számú B

3y értékeket összekötő vonalakat. A szerkesztés legfontosabb megfontolásai a következők voltak: - Az izometrikus vonalak közötti lineáris interpolálással leolvasott értékek mindig az adott vízfolyásszelvény teljes vízgyűjtőjére vonatkozzanak; - A meghúzott izometrikus vonalak harmonikus rendszert kövessenek illeszkedve a geológiai, talajtani, növényboritottsági és éghajlati viszonyokhoz; - Az izometrikus vonaiak lehetőleg kövessék a vízgyűjtőhatárokat és ha ez nem indokolt, akkor az árvízi tényező értéke a torkolat felé haladva csökkenjen. Az újraszerkesztett térképet összehasonlítva az eredetivel, a következő fontosabb megállapítások tehetők: - A térkép felújított változata nagy vonalakban és tendenciájában igazolta a régi térkép helyességét és használhatóságát;