Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

484 Kalina György 2. ábra. A fenéklépcső modellje Рис. 2. Модель донного порога Fig.2. Modèle du seuil de radier A Я = 2,00 m geometriai magasságú fenéklépcső kismintavizsgálatakor a Lamoengörbéket nem határoztuk meg, de a visszahatási határt több vízhozamnál is megállapítottuk. А Я = 2,00 m magasságú fenéklépcső visszahatási határát már az előbb ismertetett összefüggés segítségével állapítottuk meg. Az összefüggés megbízhatóságát BS elemekből épített Я = 2,50 m magas fenéklépcső vizsgálatakor ellenőriztük. A három műtárgy mérési eredményei alapján egyértelműen megállapítható, hogy BS elemekből épített trapéz szelvényű fenéklépcsőknél az előbbi összefüggés alkalmas a visszahatási határ megállapítására. A kismintavizsgálatok során, abban a tartományban, amikor az alvízszint nem hat vissza a felvízszintre, meghatároztuk a fenéklépcsők vízhozamtényezőit is, a képlethez, ahol b a trapézszelvény fenékszélessége, és q a hajlása (q= 1,5). Ezek értékei - az átbocsátott vízhozamtól, valamint az átbukási magasságtól függően - 0,410 és 0,535 között változtak, de H

f = 1,00 m átbukási magasságtól kezdődően közelítően állandónak tekinthetők (0,533-0,535). A fenéklépcső utófenék méretezéséhez