Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Lefolyás-szabályozással befolyásolt vízkészletek meghatározása 469 2. A vizsgálati célkitűzésnek megfelelő modell felvázolása A probléma gazdaságos megközelítését az optimum-keresés matematikai megfogalmazása nélkül, szimulációval hajtottuk végre. Az eljárás rövidített elnevezése: HYCON. A következőkben bemutatott algoritmus lehetővé teszi, hogy a modellt bármilyen vízrendszeren a rendelkezésre álló múltbeli lefolyásadatok időhorizontjának megfelelően, tetszőleges és lehetséges (megvalósítható) tározó-kombinációk feltételezésével, a vízhasználatok (vízelhasználás) bármely múltbeli, jelen vagy jövőbeni állapotának figyelembevételével alkalmazzák. A gyakorlatban egy vizsgálat a következők szerint végezhető el: - Le kell határolni a torkolati (legalsó) szelvényhez tartozó vízgyűjtőterületet, amelyről a következő adatok kellenek: a természetes lefolyásnak közelítően megfelelő havi átlagos vízhozamok (a területen fellelhető minden állomásra), a területre érvényes havi átlagos kádpárolgást, a kiépített és tervezett, illetve potenciálisan megépíthető tározók kapacitásadatait, tározási és felszíngörbéit, a tározók üzemrendjét (ahol ilyen van), a jelenlegi és a tervezett vízhasználatokat (vízelhasználásokat); - A fenti adatok lebontása a modellben meghatározott vízfolyás-szakaszokra; - A lebontott adatok kódolása és adathordozóra történő rögzítése; - A számítógépi program futtatása; - A torkolati (legalsó) szelvényhez tartozó módosított vízkészlet-idősor statisztikai paramétereinek egybevetése a természetes állapotot vagy a jelen helyzetet jellemző paraméterekkel. Következtetés, értékelés. 3. A modell algoritmusa Tételezzük fel, hogy a vizsgálandó területen elhelyezkedő vízrendszer az 1. ábrán látható sematikus elrendezést követi, 15 vízfolyás-szakaszból és az azokon elhelyezkedő 7 tározóból áll. Vizsgálatainkat a rendszer legalsó pontjára, az A pontra kívánjuk elvégezni. Bármilyen elrendezésű vízrendszer (fagráf), a tározók helyzetét is figyelembe véve, egy négy vektorból álló gráfsémával írható le. így például az 1. ábrán bemutatott rendszer az alábbiak szerint: 1. szakasz 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 2. főág 2 6 4 0 0 12 8 10 0 0 0 14 0 0 0 3. mellékág 3 7 5 0 0 13 9 11 0 0 0 15 0 0 0 4. tározó 0 0 1 0 0 1 0 0 1 1 0 0 1 1 1 A szakaszok számozását az alsó (A) pontból kell kezdeni. Az első mellékág betorkollásáig az 1. szakaszról van szó. Innen a főág mindig a nagyobb átlagos vízhozammal rendelkező ág, míg a mellékágnak a másik tekinthető. Ha a vízfolyás tovább nem ágazik el, mind a 2., mind a 3. vektor helyére zéró írandó. A 4. vektor egyesekből és zérókból áll aszerint, hogy van-e tározó a folyószakaszon vagy nincs.